„Zavarral, gyásszal, haraggal" – kockázatos expedícióra indult Suhajda Szilárd barátja

Példaértékű elhivatottsággal, ugyanakkor vegyes érzésekkel kelt útra Klein Dávid, hogy társával, Kerekes Bencével meghódítson egy, a pakisztáni–afgán határvidéken fekvő, évtizedek óta érintetlen hegycsúcsot.

Ahogy arról a Metropol is beszámolt, a múlt héten a Föld legmagasabb pontját oxigénpalack nélkül megmászni induló Suhajda Szilárd nem élte túl a hegymászást. A világ legjobb serpái indultak a magyar hegymászó megkeresésére, de sajnos nem találták meg, így szombaton be kellett fejezni a keresést. A tragédia nemcsak a hegymászótársadalmat, hanem az egész országot megrázta, beleértve a hírességeket is. Nem mindenki tekint azonban hősként a 40 éves korában elhunyt családapára. Bőven akadtak olyanok, köztük például Majka, akik nem értik, Szilárdnak miért kellett farkasszemet néznie a halállal több mint 8000 méteres magasságban, miközben egy szerető család várta őt haza.

Barátja halálát figyelembe véve teljesen érthető, miért kavargott annyi ellentétes érzés Dávidban, amikor nekivágott a kockázatos, embert próbáló expedíciónak. Azt ígérte, társával együtt naplót vezet majd a Facebookon, hogy az értük aggódók értesüljenek arról, hogy halad a mászás. 

Most az első naplóbejegyzéséből idézünk:

„Végre-valahára felbőgnek a repülőnk motorjai: elindultunk. Zavarral, gyásszal, haraggal, várakozásokkal, szeretettel, izgalommal telve és túltervelve. A BWT Hindukus Expedíció célja felé, a pakisztáni–afgán határvidékre, ahol a madár se jár, ahol az igazi, Nagybetűs Kalandok várnak, ahol 25 évvel ezelőtt beleszerettem az expedíciós hegymászásba. Bencével, akit nem ismerek, de ennyi év után már bízom a megérzéseiben. Bencével, aki egyszer megkérdezte tőlem, milyen eszközt használjon egy mászóútban, amit történetesen ismertem, és én – mert ilyen hanyag tudok lenni – nem válaszoltam. Aztán padlót fogott. Sosem hánytorgatta fel. Bencével, aki négy ujjával fizetett azért, hogy ne csak erős és tehetséges mászó legyen, de bölcs is. Nem érzem, hogy félnék az ismeretlentől: az ismeretlen hegytől, amin 20 éve nem járt expedíció, az ismeretlen társtól. Azt érzem, hogy érzékeny állapotban szaladok a hegy felé, mint a fiatal szerelmes és menekülök a hegy felé, mint egy szökevény. Minden történést, ízt, színt, pillanatot felfokozottan élek át. Odabent. Idekint hordókat pakolok, beszélgetek, csobogok tova az expedíció hömpölygő folyamat-folyóján”

– írta Klein Dávid a nagy kaland kezdetén.