Mémek, elküldhetetlen üzenetek, vicceskedő vállalatok és persze rengeteg csalódott internetező számára marad örök emlék ez a „fekete” hétfő.
Hétfő este, ha csak részlegesen is, de elérkezett sokak egyik legnagyobb félelme, az internet miniarmageddonja. Az összes Facebookhoz tartozó közösségi oldal leállásával az egész világ (köztük természetesen én is) kétségbeesve töltötte be újra és újra a profiljait, abban reménykedve, hogy most már újra minden a legnagyobb rendben lesz. Persze ez még egészen 6 órán keresztül semmit sem segített, így mindenkinek más elfoglaltságot kellett találnia erre az időszakra és sokan elkezdték keresni azokat az oldalakat, amik még a „nagy világvége” ellenére is működtek. Így vált a világ hosszú órákon át Facebook-mentessé, de ezt, szerintem mindenki másképpen próbálta feldolgozni, és a többségnél elhihetitek nekem, hogy az első ötlet nem az olvasás volt...
Az internet szorgosabb rétege pedig nem is okozott csalódást senkinek, hiszen azonnal beindult a mémgyár, de mindez a világháló egyik már majdnem teljesen elfelejtett bugyrában, a Twitteren. A netre kiéhezett tömeg egy része visszatalált a mémek és a vicces posztok korábbi nagy mesteréhez. A Twitter most először büszkén mondhatta, semmi közöm sincs a Facebookhoz, aminek nemcsak a vállalat, de a felhasználók is örülhettek, hiszen itt gyűlt össze a humorra kiéhezettek tömege.
A vicceskedő kommenthuszárok és mémgyárosok pedig el is kezdtek munkálkodni, így a Twittert elárasztották a miniarmageddont a lehető legtöbbféleképpen értelmező viccek, amit mi sem mutat jobban, mint az, hogy összesen 1,33 millió ember osztott meg olyan bejegyzést, amiben megjelölték a #facebookdown-t , azaz #leálltaFacebook. Az már csak hab volt a tortán, hogy maga a Facebook is csak itt tudott bármit tudatni a vészhelyzetről. Itt lépett egy nagyot a Twitter.
A cég eszméletlen humorérzékről tett tanúbizonyságot, hiszen helyzetét tökéletesen felmérte, majd a lehető legfrappánsabbat posztolta a profiljáról.
„Sziasztok, konkrétan mindenki” – írták egy bejegyzésükhöz és talán ez volt az a pont, ahol már nemcsak mi, a kétségbeesett internetfürkészők nevettünk a helyzeten, de a világ összes picit humorral rendelkező vállalata is. Nem is véletlen, hogy ehhez a poszthoz rengeteg cég kommentelt, köztük az armageddon két főbb érintettje, a Whatsup és az Instagram is.
Nem áll szándékomban senkit sem megbántani, de azt gondolom, hogy azt egészen nyíltan kimondhatjuk, többségünk nem ért a technológiához. Én legalábbis biztosan nem, így egész mókás volt, ahogy próbáltam megoldani a megoldhatatlant, amikor otthon beütött az évek múlva csak a 2021-es nagy Facebook-leállásként ismert esemény.
A legfurcsább pontja azonban mégsem az volt, hogy ezek az alkalmazások nem működtek, hanem, hogy fokozatosan egyre többen számoltak be arról, hogy az internet sem az igazi. Én személy szerint elsőre nem tudtam eldönteni, hogy a wifi, a mobilnet, vagy az alkalmazásaim hülyültek-e meg, mivel nekem semmi sem akart rendesen betölteni. A három leggyakrabban használt alkalmazásomból kettő teljesen leállt és a maradék egy néha betöltött, néha meg nem. Mindezt a munkám közepén, amikor éppen egy interjú után kellett volna Messengeren írnom a beszélgető partneremnek, hogy egy-két dolgot még egyeztessünk, illetve, hogy átküldje a képeket, amik majd a cikkbe kellenének. Naná, hogy nem tudtam neki írni és maradt a drukkolás, hogy ugyan „álljon már helyre az az e****tt Facebook”. Nem állt helyre, így az első egy-két óra azzal telt, hogy 5 percenként töltöttem újra mindent, illetve mint egy igazi „hacker” ki-be kapcsoltam minden eszközömet, hátha legalább az egyik közösségi oldal helyre áll közben.
Nyilván ez sem segített, így a világ legnagyobb stressze rakódott a hátamra, amit azzal próbáltam enyhíteni, hogy megpróbáltam kideríteni, mégis mi a csuda van a közösségi oldalaimmal. Sajnos az én agyam túlságosan Facebook-központúvá vált, így bár nehezen ismerem el, de picit tovább tartott az ötlet, hogy nézzem meg a Metropolt, ahol a munkatartásaim már biztosan kiírták, hogy mi a helyzet.
És igazam is volt. Pici megnyugvással és az esélytelenek nyugalmával így hát folytattam a korábban elkezdett sorozatomat.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre