Elhunyt Kádár Zoltán

Nincsenek szavak: elhunyt Kádár Zoltán, a Rába ETO legendás kézilabdázója, aki az 1980-as és 1990-es években a sportág meghatározó alakja volt. A Kisalföld arról ír, hogy a győri Nemak gyárban szenvedett halálos munkahelyi balesetet. Az ügyben a Győr-Moson-Sopron Vármegyei Rendőr-főkapitányság halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ismeretlen tettes ellen indított büntetőeljárást.

A legendás Kádár Zoltán hunyt el

A Rába ETO nyolcvanas évekbeli férfiaranycsapatának meghatározó játékosa volt Kádár is, aki háromszoros magyar bajnoknak, négyszeres MNK-győztesnek, egyszeres IHF-kupagyőztesnek mondhatta magát. Utóbbit 1986-ban nyerte meg a csapattal, a döntőben a spanyol Technisan Alicante ellen a hazai pályán aratott hatgólos győzelem (23-17) után idegenben belefért a 24-20-as vereség is. Kádár ragyogott ezen a két meccsen, az elsőn tíz gólt, míg a második kilencet dobott, nélküle az ETO aligha nyerte volna meg a kupát. A siker a mai napig történelmi, hiszen a győri férficsapatnak mindmáig ez volt az egyetlen nemzetközi trófeája.

A magyar válogatottban 1986 és 1988 között 23 mérkőzésen szerepelt és ezeken 15 gólt szerzett.

Halála korábbi társait is megrendítette. Csicsay Ottó, 67-szeres válogatott balszélső elárulta, a nyugdíjtól mindössze pár hónapra volt Kádár Zoltán.

– fogalmazott Csicsay Ottó, akinek szavait a Magyar Nemzet idézte.

Iváncsik Mihály kétszeres világválogatott csapattársa különleges cseléről beszélt az ismert cseléről Sapka becenevet kapott Kádár halála után. „Ikonikus egyéniségnek, csupa szív sportembernek ismertük meg. Ha jól tudom, akkor tíz hónap múlva ment volna nyugdíjba. Sajnálom mint családapát, mint volt játékostársat. Az emléke a szívünkben itt marad.”

Jakab Lajos, a klub volt kapusa, majd szakosztályvezetője elmondta, Kádár volt az első magyar férfi kézilabdázó, aki Norvégiában játszott. „A TF befejezése után egy-másfél évet játszott a skandináv országban. Győrben az ETO-ban a játékostársa, később pedig a főnöke lehettem. Úgy, mint Tóth Lacinak vagy Oross Tibornak, sajnos már egyikük sem lehet közöttünk. A nagycsapatunk alapembere, ikonikus egyénisége volt. Legendás áthúzós cselével szerzett hírnevet magának. Kiváló balkeze volt, a tehetsége alapján talán többre is vihette volna. Ha szabad így fogalmaznom: jó ember volt, nagyon sajnálom a halálát.”