Ha kell, pofonokkal érvényesül a magyar olimpiai bajnok pólós fia

A világbajnok horvát vízilabda-válogatott elleni edzőmeccs alighanem örökre emlékezetes marad a húszéves centernek. Szécsi Marcell az idegenben 14-11-re megnyert találkozón lőtt gólt először a felnőttválogatottban, amelynek színeiben szeretne eljutni a júliusi, szingapúri vb-re is.

Szécsi Marcell olimpiai bajnok édesapja becenevét is megörökölte

Újoncként persze először nemzeti csapat összetartásának hangulatát is meg kell szokni, ám az ifjabb Szécsinek nincs problémája a beilleszkedéssel. Csapattársai már most ugyanúgy „Szecskának” szólítják, ahogy korábban édesapját is.

„Ahogy egyre több az edzés, úgy rázódom bele a felnőttválogatottságba. Nyilván úgy nőttem föl, hogy az édesapám ismert ember. Ehhez egy idő után hozzászokik az ember, de úgy érzem, most már én is kopogtatok az ajtón. Ahhoz még nagyon sok kell, hogy ki is tudjam nyitni. Arra még várni kell, hogy ne őt hozzák fel először a Szécsi név hallatán” − nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Szécsi Marcell, aki azt is elárulta, miért nem lett kapus, mint Szécsi Zoltán. 

Ha jön a pofon, akkor már megy is vissza

Szécsi Marcell nyugodt, kiegyensúlyozott fiatalember benyomását keltette, ellentétben például kortársával, Vigvári Vincével, aki egészen más habitusú. Szécsi posztja megköveteli a keménységet, centerként néha ki kell osztania egy-két pofont.

„Szerintem nem vagyok visszafogott. Nyilván Vince és az én személyiségem között sok különbség van. Én sohasem voltam az a típus, aki szeretné és el is veszi, amit akar. Én úgy vagyok vele: megdolgozom érte, és ha jön, akkor jön, ha nem, akkor nem. Ami az ütéseket illeti, ha jön a pofon, akkor a másik oldalra is megy” − jelezte nagy nevetés közepette Szécsi Marcell, hogy nem marad adósa a bekkeknek.