Divatképeket nézegetve még az is nagyjából meg tudja mondani, hogy melyik korszakban készülhetett a fotó, aki nem érdeklődik a ruhák iránt. A lakberendezéssel is ugyanez a helyzet. Persze a bútorokat, dísztárgyakat sosem volt olyan könnyű lecserélni, mint a gardróbot, hiszen ehhez több pénz kell. Mégis, az adott időszak „legmenőbb” stílusjegyeit fel lehet fedezni a szegények és a gazdagok otthonaiban egyaránt.
A fotó jól mutatja a szobák zsúfoltságát, a rengeteg bútort. Kárpit van mindenhol, az üres falfelületeket sem szerették, kép – kép hátán. Meg kellett mutatni a családoknak, hogy mi minden van a birtokukban.
Megjelentek a hatalmas koloniál bútorok, egyre fontosabb lett a kényelem, de igyekeztek minél nemesibb környezetet mutatni. Egy pesti lakást is próbáltak úgy berendezni, mintha egy vidéki kastélyról lenne szó.
Kezd megszűnni a lakások zsúfoltsága a nagyon divatos thonet bútoroknak köszönhetően. A kecses, lendületes vonalú bútorok bükkfából készültek; míg a korábbi, hatalmas darabok “nehézkes” tölgyfából.
“Már nem vagyunk a 20-as években, modernitásra van szükségünk” - gondolhatta ez a család is, akik akkoriban teljesen szokatlan heverőt választottak, és már a gyerekek is kaptak méretüknek megfelelő kisasztalt és széket. Sőt, ami korábban nem volt jellemző: bájos, gyermek szőttes is került a falra.
Ez az esztergomi lakásban készült kép is igazi korrajz. Még őrzik a régi bútorokat, igyekeznek fenntartani a régi, szép világ látszatát, de az otthon központja bizony már a rádió, köré csoportosulnak az ülőalkalmatosságok.
Újabb technikai előrelépés a lakásokban: Orion tévékészülék a polcon. Már nem a hagyományos asztali hamutál volt a trendi, hanem a fémből készült, álló verzió.
Fából készült elemes bútorok, vastag, érdes felületű szövettel bevont ágy és kagylószékek. Minden szabályos, rendezett és praktikus, ennél több elvárás nem is volt a lakberendezésben.
És megjöttek a Varia típusú szekrények, aki adott magára, annak ilyen volt. A 70-es évek hippi-korszaka is megjelenik a berendezésben: többféle minta keverve, színek, formák, vegyesen. Ebben az időszakban került minden lakásba egy puff is.
A 90-es évek lakástrendjét is a technika fejlődése befolyásolta. Mindegy milyen a bútor, de kötelező volt egy pár hatalmas hangfal és kétkazettás magnók minden szobába.
Aki követte a divatot, az a svéd bútoráruházból szerezte be a berendezést, és hétvégi programmá vált a bútorszerelés papírból. Könnyű ágyak, kanapék, asztalok, élénk színek, de még mindig a fehér bútor volt a legkeresettebb.
Tíz évvel ezelőtt megint előtérbe kerül az egyediség és a pénz megmutatása a lakberendezésben. Miután már minden lakásban volt könnyen összeszerelhető bútor, úgy lehetett újat mutatni, hogy előkerültek a “nemesi” kiegészítők, a vastag szőnyegek, aranyozott csapok, és az antik bútorok utánzatai, persze a modernnel keverve.
Fenekestül felfordult az életünk, otthon már csak egy dolgot akarunk: nyugalmat. Azt pedig leginkább a minimál stílus adja meg. Nem kell zsúfoltság, nem kellenek nehezen takarítható helyek, porfogó apróságok. Az új mottó: csak világosság legyen és egy kényelmes kanapé. Na, meg jó ha van hely otthonról dolgozni vagy tanulni.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre