Az LG OLED tévéi egy új világot teremtenek a nappalinkban, szinte semmi dolgunk nincs, csak be kell kapcsolni és hátradőlve élvezni.
Érdekes az emberi szem, mert nagyon hamar hozzászokik az otthon használt képernyőhöz, viszont amint egy új inger éri, például műszaki áruház kínálatában sorakozó tévének köszönhetően, azonnal realizálja a különbséget. Így voltunk az LG C1-es OLED tévéjével is (OLED48C16LA), amit tesztelésre kaptunk. Percekig csak ámul az ember a szín- és térhatáson, majd próbálgatja a különböző beállításokat, nagy felbontású videókat, majd összedugja a szintén tesztelésre kapott Xbox Series X-szel, hogy elvesszen a játékok birodalmában és valóban beszippantsa, magával ragadja az élmény.
Eb- és olimpialázban ég a világ, amit, ha épp nem egy szurkolói zónában figyelünk, akkor ezzel a készülékkel igazán nagy élmény lesz követni. Az opciók között bekészítve találunk több képbeállítást, így könnyen találhatunk kedvünkrevalót, a készítők pedig nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy valóban élmény legyen minden másodperc. Legyen szó egy filmről, sportközvetítésről vagy játékról, a mozihatás talán nem túlzó kifejezés az élmény leírására.
Kézbe véve azonnal a kis görgőre téved az ujjunk, és máris egy nyilat irányítunk a tévé képernyőjén vele, ami megkönnyíti a kiválasztani kívánt opció elérését, nem kell jobbra, balra le vagy fel léptetni, mint az „ősidőkben”... A mozgásérzékelős Magic Remote távirányító egy egér görgőjére hajaz, hiszen a képernyőn látható kínálatot is scrollozhatjuk kedvünk szerint. Ellátták a legfontosabb appok külön gombjával is, nem kell keresni a menüben, ha netflixezni akarunk például. A házikó gomb mindig visszavisz az alapképernyőre, ami az idősebb generációnak vagy a tévével ismerkedők számára nagy segítség.
HDMI-ből bőven el van látva, lesz hova bekötni a konzolt vagy egyéb külső forrást, de természetesen az USB-eszközöket is gond nélkül kezeli, rádughatjuk az Ethernet-kábelt, de digitális optikai csatlakozásra is van lehetőség.
Netflix, Amazon, Disney, HBO, YouTube, Spotify és még sorolhatnánk a nagyobb és kisebb szolgáltatókat, akik azonnal az arcunkba tolják kínálatukat. Kérdés, mire fizetünk elő, de a streaming szolgáltatók láthatóan minél inkább azon vannak, felejtsük el a hagyományos tévézést, kapcsoljuk be a készüléket és szörföljünk az ő kínálatukban. Az pedig nem csekély, ember legyen a talpán, aki nem csábul el a hívogató kínálat láttán. Más kérdés, mi fér bele az időnkbe vagy mit enged meg a pénztárcánk.
Amilyen vékony a tévé, olyan nagy és nehéz talpat kapott. A legpraktikusabb persze a falra szerelni, hiszen adottságai kiáltanak azért, hogy beleolvadhasson a tapétába, de nem mindenki tudja megoldani a falra szerelést vagy egyszerűen jobban szereti a tévéállványon tartani a készüléket. Ekkor viszont elkerülhetetlen a talapzat használata. Ez nem a régi két kis lábacska, hanem olyan masszív, hogy nem hagyja eldőlni a hajszálvékony készüléket, cserébe megkívánja azt a mélységet, ami a régi készülékek méreteire hajaz. Arról nem is beszélve, hogy olyan súlya lesz a tévének tőle, hogy igen bajos elmozdítani, ha egyszer végre leraktuk valahova. Megfogni márpedig azért is nehéz, mert elkerülhetetlen, hogy ne tapicskoljuk össze a képernyőt a kezünkkel.
A gyártó ajánlásával kaptunk egy Xbox Series X-et, ha már a Microsoft kimondottan ajánlja az LG OLED televízióit, hogy teljeskörűen élvezhessük a játékok nyújtotta élményeket. A konzolok új generációja az előzővel összehasonlítva főleg a képi világban erősített. Legalábbis átlagfelhasználó számára egyértelmű, hogy mennyivel kidolgozottabb itt Messi, Cristiano Ronaldo vagy Gulácsi arca, vagy mennyivel látványosabb szupergonoszokat csépelni Pókemberrel, mint mondjuk az Xbox One-os verzióban.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre