Budai gimnázium udvarán lakik a háború elől menekülő diáklány

Csupán egy hátizsák, egy könyv, egy nemzeti színű szalag és pár ruha – ennyi maradt a 17 éves Ala Renskának a hajdan meleg családi otthonából, miután teljesen egyedül, szülei nélkül menekült el Kijevből. Egyetemi tanárként dolgozó szülei ugyanis nem jöhettek vele: anyukája az autóbalesetben mozgásképtelenné vált nagymamát ápolja, míg 56 éves apukája már a behívóját is megkapta – írja a Bors.

A suli udvarán lakik

A magyar határt átlépve édesanyja egyik barátnője, egy ukrán származású asszony és magyar férje vették szárnyaik alá Remeteszőlősön, ezután vették fel a budapesti Kőrösi Csoma Sándor Két Tanítási Nyelvű Baptista Gimnáziumba. Az iskola mindent megtett Aláért. Alig egy hét alatt egy minikollégiumként szolgáló konténert is felhúztak az iskola udvarára, ahova a fiatal be is költözhetett, így most a suli udvarán él.

– Az adományokból az első két hónap működési költségét is tudjuk fedezni, emellett felvettünk egy orosz–ukrán nyelvű iskolapszichológust is, aki külön foglalkozik a szülők nélkül érkező menekült gyerekekkel. Emellett különböző programokat, tanulószobát, nemzetközi érettségire felkészülést és idegen nyelvű órákat is biztosítunk nekik a tanórák mellett. A hétvégéket családoknál töltik, akik szintén programokat szerveznek a gyerekeknek – sorolta Berczelédi Zsolt igazgató. Az angolul folyékonyan beszélő Ala hamar beilleszkedett a nemzetközi diákcsapatba, már barátai is vannak.

Bujkálnak a barátai

– Mindenki kedves és nyíltszívű, nagyon szeretem az iskolát, az új barátaimat és az igazgatót, nagyon hálás vagyok, hogy megismertetett mindenkivel, és hogy tanulhatok – mesélte a Borsnak Ala, aki szerencsére mindennap beszélhet szüleivel.

– Ma is beszéltünk, minden este hívom őket. De sajnos a barátaimmal már nem nagyon tudom tartani a kapcsolatot, mert veszélyes: rejtőzködnek, és félő, hogy így be tudnák azonosítani a pozíciójukat. Az orosz csapatok már mindenre lőnek, emberekre, épületekre – magyarázta szomorúan a lány. Az érettségi előtt álló Alának nem volt sok ideje bepakolni, így csak pár ruhát, egy hátizsákot, a laptopját és érettségifelkészítő könyvét csomagolta be, de bevallotta: már kevesebb ruhát hozna magával. Szeretne hazatérni.

Fonott kabala

– Ha vége a háborúnak, akkor hazamegyek, de attól tartok, az nem holnap lesz. Csak reménykedek, hogy a szüleim, a barátaim és a szeretteim is túlélik az elkövetkezendő időszakot – ingatta szomorúan a fejét. A tini tolmács szeretne lenni.

– Imádom a zenét, táncot, a filmeket és a szinkronizálást is, a szinkronszínészi pálya is vonz. Kosárlabdázok is, kint a helyi bajnokcsapat tagja vagyok, a sportot itt sem szeretném hanyagolni – szögezte le a Borsnak. Kabaláját, egy szál nemzeti színű, fonott karkötőt hozott még magával, amit még 2014-ben, a Majdan téri események után kapott:

– Ez az ellenállás, a szabadság és a hazám szimbóluma sokaknak, nekem is. Ez a darab egy kis emlék az otthonomból.