Én úgy szeretem édesapámat, mint az emberek a sót ౼ mondja az ismert népmesében a legkisebb királylány, aki ezzel az egyik legalapabb ételízesítőt nevezi meg. A király először nem igazán örül ennek a feleletnek, el is űzi szegény királylányt, de amikor sótlan ételeket szolgálnak fel neki a mese végén, ő is rájön, hogy ehetetlenek nélküle a legfinomabb fogások is. Azt már a mesén kívül tennénk hozzá, hogy nem mindegy milyen só, mekkora mennyiségben. (x)
A sót évszázadok óta fogyasztja az emberiség, de nemcsak belsőleg, külsőleg is értékes anyag, ha jól használjuk fel. Sóból is sokféle létezik, ezek felhasználása eltérő, ahogy a egy kicsit az összetételük is. Nézzünk most 5 érdekességet a sóval kapcsolatban.
A só használata szinte egyidős az emberiséggel. Valószínűleg az állatokat figyelve és követve vadászat közben bukkanhattak az első sólelőhelyekre. A só áldásos hatásai és íze miatt pedig igen hamar az egyik legfontosabb alapanyaggá lett az étkezés, sütés és főzés kifinomultabbá válásával. Az egyik legrégebbi ismert sóbánya az i. e. 5. évezredre tehető.
Az ókorban Egyiptomtól kezdve a rómaiakon át a görögökig sokféle minőségben és módon használták a sót. Nemcsak a konyhában, hanem szertartásokon, szakrális eseményeken is. Tartósítószerként és gyógyszerként is alkalmazták. A közel-keleten a leigázott településeket riutálisan sóval hintették be, ezzel megakadályozva az élet újrakezdését. Ehhez kapcsolódóan érdekes lehet a ‘nyakába sóz / rásóz valamit’ szólásunk, ami szintén negatív, hiszen olyan feladatot takar, ami az illető akarata ellenére kap meg, vagy olyan dolgot ad el valaki drágán, ami silány és rossz minőségű.
A középkorban Velence meggazdagodását nagyrészt a sónak köszönhette.
Az Etimológiai szótárból (Tinta Könyvkiadó) megtudhatjuk, hogy a só szó eredete a savanyú szócsaládjának tövét is képező, ősi igenévszó névszói tagja lehet. E szót az ősmagyar korban kezdhették a só fogalmának jelölésére használni. A jelentés-összefüggést az magyarázza, hogy a savanyú, illetőleg a sós ízérzetet számos nyelv, így az ősmagyar sem különítette el.
Érdekes megfigyelni, hogy a só hogyan jelenik meg más nyelvekben, mert azok a jelentésrétegek még jobban árnyalják, teljessé teszik a róla alkotott képet. A latinban például a sal nemcsak sót jelent, hanem okosságot, ízlést, finomságot is.
Az angol salary ‘fizetés, bér’ a latin salariumból származik, amiben szintén ott van a sal azaz só szótő. A salarium az ókorban a katona sóban kifizetett járandósága volt. Később ezt már ugyan pénzben utalták ki a szolgálatért, ám a szó máig őrzi ezt az ókori gyakorlatot. Ebből is látszik, hogy milyen értéke volt ennek az anyagnak.
A sóbarlangok általában egy őstenger üledékeként maradtak vissza, amire évmilliók során különböző rétegek rakódtak, ezzel is alakítva a sóréteget. Így alakult ki a Parajdi sóredő is 20-22 millió évvel ezelőtt. Alapja egy sekély beltenger volt, ami elzáródott a közép-európai Thetystől, majd a párolgás és medencéjének süllyedése következtében kivált és lerakódott a sóréteg. Mára ezek mélyre kerültek, de a törésvonalak mentén fel tudnak törni a felszínre.
Az asztali són kívül, ami mindenki konyhájában, valamint általában az éttermek asztalain is megtalálható, még sokfélével találkozhatunk. Ezek kinyerésének, előállításának módja különböző. Általánosságban igaz az, hogy minél inkább finomítatlan, annál kevesebb adalékanyagot tartalmaz, ennek megfelelően pedig annál egészségesebb. A legismertebb fajták: asztali só, kősó, tengeri só, himalája só. Nézzük őket egy kicsit közelebbről a kinyerésük módját és tulajdonságaikat tekintve.
Ez a legelterjedtebb és leginkább finomított változat. Onnan ismerhető fel, hogy szemcsemérete kicsi, nem kristályos. Az asztali só a sóbányákból kerül az asztalunkra.
Szintén bányászat útján nyerik ki. Ha durvább, nagyobb szemcsés állapotában hagyják, akkor külnöböző színű lehet a bányától függően. Ezt használják ipari sóként is, nem feltétlenül fogyasztási céllal.
A tengeri só a víz elpárolgása után marad vissza, természetes ásványi anyagokban gazdag. A víz elpárologtatása történhet természetesen a nap és szél erejével, így adalékoktól mentes, finomítatlan sót kaphatunk.
Jellegzetes rózsaszín árnyalatáról, nagyobb, kristályos szemcséiről könnyen felismerhető. Pakisztán Panjub nevű részéről származik, és szinte teljesen adalékanyag-mentes. Bányászat útján nyerik ki. Káliumot és magnéziumot is tartalmaz.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre