Te is felriadsz hajnali 3-kor? Különös oka van, ezt kell tenned ilyenkor

Meglepő összefüggésre lettek figyelmesek az alvási szokásainkat vizsgáló szakértők: megkérdezetteik körében igencsak rendszeres jelenség, hogy hajnali 3 és 4 között nap mint nap felriadnak álmukból. A vizsgálataikból kiderült: a jelenség mögött normális, szervezeti okok és elkerülhető pszichológiai problémák is meghúzódnak – írja a Hull Daily Mail.

Ha normális alvási szokásokkal rendelkezünk, azaz rendszerint nagyjából ugyanakkor fekszünk le és kelünk fel, akkor a szervezetünk hajnali 3–4 óra környékére éri el a fordulópontját. Ekkor kezd el növekedni a testünk hőmérséklete, az alvásért felelős hormon, a melatonin túlbukik a csúcsán, miközben a stresszhormon, a kortizol szintje emelkedni kezd – tehát a testünk, amely eddig az előző nap fáradalmainak kipihenésével volt elfoglalva, innentől elkezd felkészülni a következő nap kihívásaira. Ráadásul ezek a folyamatok alapvetően a külső tényezőktől függetlenül lezajlanak (például nem befolyásolja, mennyire van világos a szobánkban).

Bár a legtöbben nem is tudunk róla, minden éjszaka többször is felébredünk. Ezek az ébredések jellemzően az alvási idő második szakaszában történnek, mikor a mély alvás szintjéről átlépünk a könnyed, majd az éber alvás fázisába, és teljesen normálisak. Viszont ha ezek mellé még jön egy adag stressz is, akkor jóval nagyobb az esély rá, hogy a hajnali felriadás emlékezetesebbé válik.

Ebben az időszakban az elménk racionálisabb fele is pihen még, ezért nem meglepő vagy ritka, hogy hajnalban olyan problémák miatt szorongunk az ágyban, amelyeket másnap reggel, a napfénynél már irreálisnak tartunk. A legtöbbször ilyenkor előkerülő félelem éberen átgondolva a legnevetségesebb: miért nem alszom most, mikor aludnom kéne? Sokan el is kezdenek ilyenkor számolni, hogy ha sikerülne visszaaludniuk, még mennyit aludhatnának – ezzel pedig önkéntelenül is növelik a stresszszintjüket. Az elménk ilyenkor a legsebezhetőbb, hiszen a mérlegelési képességünk, velünk ellentétben, még az igazak álmát alussza. Az is jellemző, hogy ilyenkor szinte csak magunk miatt aggódunk, gyakran irreális okokból, és egyre nagyobb ördögi körökbe hajszoljuk magunkat, hiszen az ilyenkor felmerülő problémák java nem orvosolható hajnali 3-kor. Mire azonban felébredünk, a probléma már köddé válik.

A megoldás természetesen nagyon egyszerű: lefekvés előtt igyekezzünk megszabadulni minden aggasztó gondolatunktól, és koncentráljunk a pihenésre. A szakértők szerint hasznos lehet a meditáció, vagy a buddhizmusra jellemző elmeösszpontosítás. De ha még mindezek ellenére is felriadunk hajnali 3 és 4 között, próbáljuk egyenletessé tenni a légzésünket, és figyeljünk annak hangjára – ez bizonyára álomba fog ringatni minket.