Miért virslivel a pezsgővel köszöntjük az új esztendőt?

Fogalmunk sincs, hogy miért, de nincs szilveszter virsli nélkül. Az egyik legvalószínűbb magyarázat az, hogy újév napján tilos a baromfi, mert elkaparja a szerencsét. Ráadásul elkészítése nem igényel nagy szakács tudományt, elég forró vízbe dobni, és amikor roppanós, akkor már kész is. Tulajdonképpen ennyi magyarázat éppen elég évszázadok óta töretlen sikeréhez.

A virsli sztori

A virsli a jó osztrák sógoroktól jött, és amellett, hogy már Krúdy Gyula is elismerően írt róla, bizony jól csúszik rá az alkohol. 1805. október 15-én készítette el először a bécsi virslit vagy másnéven a bécsi-frankfurtit egy Johann Georg Lahner nevű hentes. A bemutatkozás olyan jól sikerült, hogy állítólag az előkelő társasági összejöveteleken mindig terítékre került, és az osztrák császár egy vendéglőből rendszeresen ilyen virslit hozatott magának.

A virsli évtizedeken keresztül elengedhetetlen kelléke volt a vásároknak, majálisoknak, a pályaudvarok, a strand, vidámpark hangulatának, vagyis nem éppen a pucc, hanem az egyszerű szórakozás streed food-ja volt.

Pezsgő pukkan, pezseg a vér

A pezsgő a gazdagság, a pompa és a léha csillogás itala, pedig egy 17. századi francia szerzetesnek, Dom Pierre Perignonnak köszönhetjük. Titkos receptje az volt, hogy erjedésben lévő bort töltött az üvegbe, amit parafadugóval zárt le, és viaszba mártott drótkengyellel erősített meg. 15 hónapig érlelte finomseprős érleléssel. A seprőt aztán úgy távolította el, hogy a fejjel lefelé fordított palack nyakából a dugót kilőtte.

A magyar pezsgő szót gróf Széchenyi István találta ki, ő hívta így a franciák champagne-ját. Az üvegbe zárt arany a luxus érzését hordozza magában, és ez az érzés hozzá tartozik a szilveszterhez. Hisszük, hogy ha fényűző itallal koccintunk az új év első perceiben, akkor az év hátralévő részében is gazdagság és bőség vár ránk.