„Úgy érzem, ismét összeesküdött ellenem a sors” – újra az utcára kerülhet Letti kutyával együtt Forgács Zoltán

Az élet sosem bánt kesztyűs kézzel Forgács Zoltánnal, aki már csak arra vágyik, hogy rendeződjön az élete és nyugodtan hajthassa álomra a fejét, mert nagyon nehéz és zaklatott évek vannak a férfi háta mögött.

Forgács Zoltán egykor Pécsen az utcán élte az életét. Ekkor talált rá éheztetve és kikötve Lettire, a németjuhászra, aki megmentett és magához vett. Azóta elválaszthatatlan hű társa lett jóban és rosszban. Annak ellenére, hogy egy izomsorvadásos betegség az életét tovább nehezíti, soha sem adta fel, mindig bízott benne, hogy képes lesz talpra állni.

Zoltán számára egy munkahely jelentené a megoldást

– sóhajt fel Zoltán, aki azóta is rendíthetetlenül keres új munkát, de hasztalan. Az ő betegségével nem kapkodnak utána a munkáltatók, azonban felcsillant Zoltán számára a remény, kitartásának köszönhetően talált munkát.

– mondja megtörten Forgács Zoltán, akinek most csak a rokkantnyugdíja van, ami az albérletre is kevés.

– reménykedik a férfi, aki hosszú éveket töltött az utcán, így tudja, hogy milyen embertelen élet az. Mindent meg szeretne tenni, hogy találjon munkahelyet, és rendeződjön az élete, mert számára ez az egyetlen esély egy nyugodt és boldog élethez.