1967-ben lefagyasztott emberről érkeztek hírek: mutatjuk, mit mondanak az orvosok az esélyeiről

Dr. James Hiram Bedford 73 éves volt, amikor veserák következtében elhunyt. A férfi a Kaliforniai Egyetem pszichológiaprofesszora volt. Az volt a kérése, hogy halála után krionikusan tartósítsák, vagyis fagyasszák le. Mindez 1967-ben történt. Ő az első lefagyasztott ember a világon.

A lefagyasztott ember, aki többször is költözött

Halála után nem sokkal dimetil-szulfoxidot injekcióztak a testébe, majd egy mínusz 196 fokos nitrogénnel teli tartályba helyezték. Az eljárást azért alkalmazták, hogy az akkor még gyógyíthatatlan betegéggel küzdő alanyt a távoli jövőben feléleszthessék, és  az illető az orvostudomány legújabb vívmányai révén tovább élhessen. 

A professzor teste viszont így, lefagyasztva is több kalandot átélt. Néhányszor átköltöztették. Volt olyan, hogy egy, a családja által bérelt raktárban tárolták, és rokonok öntötték rá rendszeresen a folyékony nitrogént. A sok költözés, családi viták és jogi procedúrák után 1982-ben az Alcor Life Extension Foundation vette át a lefagyasztott testet. Azóta ott gondozzák és őrzik.

Bedford tartályát 1991- ben felnyitották, és megvizsgálták a holttestet. A jelentés szerint a bőrfelület nagy része ép volt, bár az orr és a mellkas részben összeesett. A férfi arca azonban meglepően jó állapotban maradt meg. A lefagyasztásos eljárás támogatói szerint csak idő kérdése, hogy a tudomány képes legyen visszahozni az életbe a halottakat – vagy legalábbis azokat, akiket megfelelően sikerült tartósítani. 

A legfrissebb információk szerint a volt professzor teste továbbra is jó állapotban van. A világ elsőként lefagyasztott embereként ő a halál legyőzésének a szimbóluma. A kérdés csak az, hogy van-e értelme az egésznek, és valaha is újraélesztik-e őt és a hozzá hasonlókat? Ráadásul ezidáig egyetlen élőlényt – sem embert, sem állatot – nem sikerült úgy lefagyasztani, majd újraéleszteni, hogy a teste ne károsodjon.