Voltak olyan évek, amikor megbénult az ország a havazás miatt.
Bár ebben a téli szezonban már esett a hó, mégsem maradt sokáig a hó leple alatt az ország. Voltak azonban olyan évek, amikor a hó inkább gondot okozott, mintsem szép látványt.
Senki nem látta előre, hogy 1987. január 10-én este olyan hóesés kezdődött, amely végül országos katasztrófahelyzetet okozott. A heves szélvihar kíséretében érkező ítéletidő az elmúlt fél évszázad legsúlyosabb országos krízisét okozta, a hóvihar nemcsak a kistelepüléseket, hanem még egy olyan nagyvárost, mint Székesfehérvár is napokra elszigetelt a külvilágtól – idézte fel az Origó.
A havazás január 16-ig tartott. Addigra a sík vidéken 20-50 centiméter, míg a hegységekben 50-77 centiméter friss hóréteg alakult ki. A hó olyan nagy volt, hogy az ország akkori leghosszabb autópályáján, az M7-esen rengeteg autó akadt el, de a fogságába rekedt járművek kiszabadítására küldött hókotrók is elakadtak.
A hóból való szabadulást végül a Magyar Néphadsereg lánctalpas harcjárművei hozták meg.
Ennek a természeti katasztrófának halottjai is voltak.
A Kossuth rádió reggeli hírműsora 1963. január 17-én öt nap folyamatos havazás után arról számolt be, hogy a Zala megyei Lentiben reggel mínusz 28 fokot mutattak a hőmérők.
Az országon átsüvítő szél miatt azonban akik ekkor az utcára mentek, mínusz 40-45 Celsius-foknak érezték. Az ítéletidő összesen közel három héten át tartotta fogságban a Kárpát-medencét.
De még súlyosabb volt a helyzet az ország keleti felén, Tokaj és Tiszanagyfalu között. A Tisza a falu határában éles kanyarulatot vesz, itt torlódott fel egy három méter magas jégtorlasz, amelyet a tokaji kőbányászok robbantással próbáltak megszüntetni. Bár a vízügyi munkatársak a helyszínre vezényeltek két jégtörő hajót, ezek nem tudtak mit kezdeni a jégfallal.
Másnapra az is kiderült, hogy
a Tisza ebben a kanyarban a fenékig befagyott,
két nap telt el, mire a jégdugót meg tudták szüntetni.
Eközben a Duna a rendkívüli hidegben Budapest és a jugoszláv határ között egybefüggően befagyott. A magyar fővárosban hét év szünet után alakult ki összefüggő jégréteg a folyón.
A helyzet 1963. január 21-re olyan súlyos lett, hogy a kormány elrendelte az összes magyarországi iskola átmeneti bezárását. A tanulók február 4-én mehettek újra iskolába.
A hazai fűtőanyag-ellátás is nagy nehézségeket okozott, ezért január 20-án és február 3-án rendkívüli, három műszakos termelést kellett szervezniük a bányászoknak. Ezen a napon már halálos áldozata is volt a hazánkat akkor tíz napja sújtó rendkívüli időjárásnak.
Rendkívüli időjárási körülmények közepette fordult át a naptár 1978-ról 1979-re. Újév első napján erős hidegbetörés történt a Kárpát-medencében.
Pécsett nappali fényt idéző éjszakai villámlással és mennydörgéssel zúdult rá a városra a hóvihar. Ilyen különleges időjárási jelenséget a meteorológusok sem tudtak felidézni. A negyven centis friss havat hozó vihar fél napra a nagyvárost elvágta a külvilágtól, ráadásul a villámcsapás tönkretette a Mecsek tetején álló URH-tornyot.
Az óránként 90 kilométeres sebességgel tomboló szélvihar pillanatok alatt magas hófalat emelt a város köré, amelyet 12 órás megfeszített munkával tudtak csak megszüntetni. Pécset sem autóbusszal, sem vonattal nem lehetett elhagyni. Egy férfi azonban megpróbálta, a kihűlt testét egy nappal később találták meg.
Budapesten a szélvihar a Majakovszkij utcában ledöntött egy falat. A lehulló téglák az udvarban szolgálatot teljesítő éjjeliőr bódéjára estek, a bent ülő őr pedig szörnyethalt.
A szél lecsendesülése után hatalmas havazás kezdődött, a friss hó az ország teljes területén hullott, nagy gondokat okozva ezzel mindenhol a közlekedésben.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre