A testvéri szeretet nem ismer határokat.
A családért mindenen képes lenne átmenni az ember és nem is akar abba belegondolni, hogy nem tett meg mindent a szeretteiért, akkor főleg, ha az adott illető beteg is. Bármi áron megmentené őket.
Az 57 éves angol Jenny Gwilliamnél akut mieloid leukémiát (AML) diagnosztizáltak. Az észak-yorkshire-i Malton közelében élő nőnél 2006-ban fedezték fel trombocitémia nevű ritka vérrákot. Tizenegy évvel később a vérrák mielofibrózis nevű betegséggé alakult át, amely a csontvelő hegesedését okozza. 2024 áprilisában érkezett a mellbevágó AML diagnózis. Jenny Gwilliam két lehetőség közül választhatott: az egyik pár évet, a másik jóval hosszabb távot jelenthet a számára. Utóbbihoz őssejt-transzplantációra van szükség, és a beteg szövettípusának meg kell egyeznie a donoréval, ami rendkívüli nehézzé teszi a megfelelő alany megtalálását. A testvéreknél is csak 25%-os esély van a teljes egyezésre. Jenny testvére, Colin, amint értesült nővére helyzetéről, a maximális támogatásáról biztosította és azonnal igent mondott neki. Pedig a férfi Új-Zélandon él, de nem érdekelte a távolság, amint kiderült, hogy megfelelő donor lenne, habozás nélkül rábólintott Jenny segélykiáltására.
Az életem felborult, amikor megtudtam, hogy AML-em van. Lezsibbadtam a sokktól, egyáltalán nem voltak tüneteim, és hirtelen azt mondták, két lehetőségem van. Az egyik a palliatív kezelés, amellyel még egy-két évig élhetek, a másik az intenzív kemoterápia és az őssejt-transzplantáció. Nekikezdtünk tehát a megfelelő vérminta-keresésnek a világ minden táján, hogy megerősítsük a tökéletes egyezést. Amikor megtudtam, hogy a transzplantációs donorcsapat megfelelőnek találta és elfogadta a testvéremet, úgy éreztem, mintha ajándékba kaptam volna őt. Colin azt mondta, hogy próbáljak ki minden lehetőséget, így az ő támogatásával ezt meg is tettem.
Jenny boldog és sorsfordítónak nevezte azt, amit a testvére tett az életével.
Rendkívül szerencsésnek érzem magam, hogy Colin nem csak egyezést mutatott, de beleegyezett az őssejt-adományozásba is. Óriási dolognak éreztem, hogy arra kérhettem, hagyja hátra a családját, és repüljön a világ másik végére, hogy segítsen nekem, és rendkívül hálás vagyok neki, hogy ezt megtette. Maga a transzplantáció rendkívül egyszerű volt, mindössze 22 perc alatt lezajlott. Ugyanakkor hosszú és nehéz út vezetett idáig, így az, hogy Colin és a szüleink mellettem voltak, a legnagyobb támogatás volt, amit kérhettem. Ez egy sorsfordító pillanat volt az életemben.
– idézi a nő szavait a The Mirror.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre