Klinikai szakpszichológus: Robert Fico merénylőjének a bosszú lebegett a szeme előtt

Mindenképpen vizsgálni kell az illető elmeállapotát ahhoz, hogy kiderüljön, mi lehet a háttérben meghúzódó indítéka, illetve mi lehetett az elkövető motivációja

Az emberölés az agresszió egy destruktív formája. A célja a károkozás. Valószínűsíthető, hogy a lövöldöző magatartását a bosszú vezérelte, vagyis vélhetően volt valami személyes kapcsolódása a miniszterelnökhöz. Ez persze nem tényleges ismeretséget jelent, csupán annyit, hogy a merénylő Ficót okolhatta a saját kudarcaiért, amiért az elkövető feljogosítva érezte magát arra, hogy a »minden bajok okozóját« likvidálja. A példa hasonlít azon iszlamista merényletekre, melyek elkövetői szinte küldetésüknek érzik, hogy a népüket ért vélt igazságtalanságokért elégtételt vegyenek. Természetesen meg kell jegyezni, hogy ezek az emberek általában egy agymosáson is átesnek, hogy el is higgyék, hogy helyesen cselekednek

Merénylet híre félelmet kelthet a világ többi politikusában. Aligha létezik olyan állami vezető, akinek a fejében a napokban ne fordulna meg a gondolat, hogy esetleg ő lehet a következő támadás áldozata. Hogy megtorpannak, az teljesen természetes, szinte szükségszerű is, hogy megéljék a »velem is megtörténhet«-érzést. Ha valaki nem így reagál, az Supermannek képzeli magát