„Nekem ilyen sors jutott!” – Egy év alatt veszítette el édesapját, párját és hétéves kisfiát Edina

Edina élete tragédiák sorozatától sújtott. Januárban elhunyt az édesapja, néhány hónappal később pedig a szerelmét, az élettársát, a legkisebb gyermeke apját is el kellett temetnie. A leukémiában szenvedő, hétéves kisfia szervezete október 29-én adta fel a harcot.

 – emlékezett vissza a családanya.

– Október 2-án már a debreceni sürgősségi gyermekbelgyógyászaton kezelték Dominiket, ahonnan napokkal később átutaltak bennünket a hematológiára, ahol megkezdték a féléves kezelést. 2022 júniusában hazaengedtek bennünket – emlékezett vissza Edina.

Alig egy évvel később, 2023. május 10-én a leukémia kiújult, immár súlyosabb formában. Dominik elviselhetetlen fájdalmakat élt át, főleg a feje miatt szenvedett. A kisfiú háromszor is bekerült az intenzív osztályra, az utolsó alkalommal, augusztus 15-én újra kellett éleszteni, de a szervezete még mindig elég erős volt. A gyermek szeptember 18-án agyvérzést kapott, ezért az orvosok eltávolították a koponyacsontja egy részét. Néhány héten belül a sztrók kétszer megismétlődött.

Egy szájról olvasni képes pszichológus rendszeresen látogatta Dominiket. A kisfiú egy idő után az intubálástól már nem tudott rendesen beszélni. Egy alkalommal videóhívásban elmondta, mit üzen a kisfiú Edinának: „Anya, ne sírj, légy erős, nekem mennem kell!”

„Néhány hónappal a párom halála után el kellett jönnünk a cigándi lakásunkból. Ezért költöztünk az édesanyámhoz Vásárosnaményba júniusban, akkor még Dominikkal együtt a hat gyermekemmel. A beteg kisfiam számára el is kezdtük kialakítani a sterilszobát” – mondta a Metropolnak Edina.

 – mesélte a családanya.

Edina csak külön kérdésre mondta el, hogy a testvérén és az édesanyján kívül nincs segítsége, pedig öt gyermekről még mindig gondoskodnia kell. A legnagyobb fia már családot alapított, neki a saját feladataival kell foglalkoznia.

– magyarázta Edina.

„Az anyukámnak saját részlege van, mi pedig a gyerekekkel most egy szobában alszunk hatan. Az ülőgarnitúrán én alszom a két kisebb gyerekkel, a franciaágy pedig a három nagyobbé.”