Beáta két évvel ezelőtt tudta meg, hogy rákos, nemrégiben pedig közölték vele az orvosok, hogy tünetmentes. A családanya őszintén mesélt küzdelme részleteiről.
Egy két évvel ezelőtti rutinvizsgálat során kapta meg a rettegett diagnózist Gyémánt Beáta; közölték vele az orvosok, hogy rákos. A családanya először megrémült, de nem adta fel a harcot a myeloma multiplex sejtplazmadaganattal, és két év alatt, nehéz lelki és testi küzdelem árán, de legyőzte a kórt. A szívszorító történetét nyílt őszinteséggel mesélte el a Ripostnak.
Amikor megtudta, hogy milyen betegséggel kell megküzdenie, Beáta rettenetesen megrémült, ugyanis a családban már többekkel végzett a rák. Ráadásul férje és 17, valamint 11 éves gyermeke előtt is igyekezett erős maradni.
Próbáltam pozitív lenni, nem sírni előttük. A gyerekek úgy voltak vele, hogy anya úgyis leküzdi, és minden rendben lesz. A férjem azonban nagyon aggódott, mert az anyukája és egy nagyon jó barátja is rákban halt meg. Nála ez a hárombetűs szó a vég
– magyarázta a családanya, hozzátéve: természetesen volt egy pont, amikor ő is összetört, hiába is igyekezett addig tartani magát.
„Tavaly decemberben azt mondtam, hogy itt a vége, nem csinálom tovább. Ott föladtam” – emlékezett vissza Beáta, hozzátéve: akkor kisebbik fia adott neki erőt.
„Azzal, hogy összeomlottam, szép kis karácsonyi ajándékot adtam a családnak, de belefáradtam. Nagyon szégyelltem magam, mert sokan vannak, akik iszonyatos fájdalmak mellett küzdenek a rákkal, meg a kezelésekkel, de ott egyszerűen elfogyott az erőm” – jelentette ki. Szerencsére azóta megkapta azt a hírt, amit minden rákos beteg hallani akar: eltűntek a kóros sejtek a szervezetéből. Amikor ezt megtudta, sírva fakadt örömében.
„Nem tudtuk, hogy mi lesz a végkimenetele, hogy meddig tart, nyilván még most sem tudjuk, most is elmondtam nekik, hogy minden rendben van, nincs anyában rákos sejt, de nem tudjuk, hogy meddig nincs. De nekem ez volt igazán fontos, hogy ezt végre valaki kimondja. A többit majd megoldom, megoldják a gyógyszerek, vagy az életvitelem, vagy bármi.”
Beáta szeretne minden rákkal küzdőnek üzenni, és erőt, reményt nyújtani: akármilyen nehéz is, sosem szabad feladni a küzdelmet.
Tudom, hogy lelkileg sokkal nehezebb, mint testileg. Ez a hárombetűs szó, ez nagyon le tudja taglózni az embert, és sokan föladják, de nem szabad.
Mint elárulta, a betegséggel való küzdelme egyik rendkívül nehéz állomása az volt, amikor el kellett fogadnia: elveszíti a nőiességét, a haját.
„Hazajöttem a kórházból, és három hét elteltével marokszámra jött ki a hajam. Akkor döntöttem, hogy jó, inkább levágom magamnak. Bementem a fürdőszobába és ollóval levágtam, amit tudtam, majd anyukámtól kértem kölcsön borotvát és leborotváltam” – mesélte, hozzátéve: második kemoterápia előtt már egy barátnőjét kérte meg, hogy segítsen levágni a haját.
„Ezt az érzést sem kívánom senkinek, végig sírtunk mindketten.”
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre