Tátva maradt a szánk! Szüreti mulatságra tévedtünk be Külső-Erzsébetvárosban

Szüretelőktől nyüzsgött az udvar: gondos kezek metszették az első emelet magasságáig érő vastraverzekre felfuttatott szőlő kéklő fürtjeit, ezzel párhuzamosan mások bogyózták és csumázták, kicsit odébb pedig már a kézi préssel sajtolták ki a levét, hogy aztán az édes nedű tovább vándoroljon a pincébe, ahol a borkészítés további fázisai következtek.

„Itt volt a város közepén ez a ház az udvarán lévő lugassal, amit vétek lett volna parlagon hagyni. Ezért amikor kibéreltem a ház korábbi óvóhelyén kialakított borospincét, már tudtam, hogy ez tökéletes helyszín lenne közösségépítő programok szervezéséhez” – mesélt a szüreti mulatság ötletéről a házigazda Bugyinszki György, akinek Erzsébetváros belsőbb részén van ugyan egy kiskocsmája, oda azonban kevés ember fér be.

Persze a nagy munkában mindenki megéhezett, megszomjazott, úgyhogy a korábbi óbor is előkerült, ami megadta a hangulatot a szüreti mulatsághoz. Katona Csaba történész rögtönzött előadásából megtudhattuk, hogy még a 150 éves iszlám uralom alatt se tiltották be a borászatot Magyarországon, sőt ilyen-olyan trükkökkel az istenfélő muszlimok is legurítottak a torkukon néhány pohár alkoholt. Kezdetben kivárták a sötétedést, hogy Allah ne lássa bűnüket, aztán mikor rájuk pirítottak vallási feljebbvalóik, hogy isten szeme mindent lát, áttértek arra a módszerre, hogy ivás előtt nagyot kurjantottak, mire lelkük ijedtében fejükből az altestükbe iszkolt, így pedig már nem vétettek az előírások ellen. Legalábbis így tartja a monda.

Kurjongatásból most sem volt hiány, este 10 óráig még a környező házak lakói is inkább beszálltak a buliba, mintsem kifogásolták volna a hangoskodást. Az első ilyen akció sikerén felbuzdulva pedig a szervezők azt tervezik, hogy rendszeresítik a hasonló mulatságokat. Érdemes tehát benézni a Ligetváros e különös szegletébe, vagy csekkolni a programokat a szervező Bár!Mi? kulturális kör közösségi oldalán.