Mészáros Árpád Zsolt: „Ha meg kell dögölnöm, legalább tanuljak belőle valamit”

Sokan vannak, akik annak idején látták, ahogy Dolhai Attila, Serbán Attila, Mészáros Árpád Zsolt, Kerényi Miklós Máté és Szabó Dávid egy fiúbanda karaktereibe bújva görbe tükröt mutattak az akkori időkben olyan népszerű boy bandeknek. Most, majd két évtizeddel később ismét komoly aktualitása van az akkor zajos sikert aratott darabnak, hiszen az említett fiúbandák sorra tértek vissza az utóbbi években és megpróbálnak új sikert kovácsolni a régiből. Hát miért ne tennék ugyanezt a mi „oltári srácaink”?! A fent említett fiú-, vagyis mára inkább „férfibanda” a napokban újra összeáll és nekivág egy fárasztó, de annál szórakoztatóbb próbafolyamatnak, hogy aztán belevágjon egy kilenc állomásos turnéba. A Metropol Mészáros Árpád Zsolttal beszélgetett a nem mindennapi kihívást jelentő feladatról és minden MÁ(Z)S-ról… 

Mészáros Árpád Zsolt: „Nem sokkal később jött a telefon”

„Pont a napokban éreztem meg azt a nyomást, amit az Oltári srácok közelgő próbafolyamatai helyeznek rám, vagyis ránk. A tervek szerint reggeltől estig toljuk majd a dalokat és a koreográfiát, pont úgy, ahogyan tettük ezt »hamvas barack« korunkban. És hogy kitől jött az ötlet, hogy újra oltáriak legyünk? Kerényi Miklós Máté dobta be, miután nemrég a MÁZS 50 életműkoncertemen előadtunk pár dalt, melyeket hatalmas ováció fogadott.” 

„Nem sokkal később jött a telefon, hogy Dávid hazajön…” – kezdte nevetve Mészáros Árpád Zsolt, aki persze egy cseppet sem bánja, hogy elkönnyelműsködte a választ, hiszen igazi kihívásként tekint a produkcióra. 

MÁZS: „Az Erkelben már duplázunk...”

„Tény, hogy nem kicsit merész vállalás a részünkről, hogy tizenhét év után újra színpadra visszük az Oltári srácokat és ismét »fiúzenekarrá« alakulunk a srácokkal. De elszántuk magunkat és megmutatjuk, hogy ha kell, még megy a kézenállás, a cigánykerék, és ami a legfontosabb, az ötszólamú éneklés. Természetesen a darab még most is egyfajta fricskája a 90-es években gombamód szaporodó fiúegyütteseknek, sőt most válik majd igazán azzá! Mindegyik karakternek van valamilyen furcsasága, mindegyiknek más a motivációja, de valahogy mégis egy egésszé tudnak válni a színpadon” – mondta lapunknak MÁZS, aki már most, szűk két héttel a január 31-ei, szegedi premier előtt több olyan rajongójával összefutott itt-ott, aki kitörő örömmel fogadta a hírt, hogy még egyszer, utoljára egy amolyan búcsú turnéra indulnak az Oltári srácok. „Éppen a napokban jártam egy bútoráruházban, ahol egy fürdőszobaszekrényt vettem. A parkolóban cipeltem a dög nehéz, lapra szerelt szekrényt, amikor egy autó hirtelen lefékezett mellettem, majd a hölgy, aki vezette, lelkesen közölte, hogy neki már van jegye az egyik budapesti előadásra, sőt az egy vidéki helyszínre is megvette már a belépőjét.” 

„Elmondani nem tudom, mennyire jólestek a szavai. Érdekes, hogy külföldön ennyire nem akadt be a darab, de nálunk valahogy nagyon betalált már tizenhét éve is. Hatalmas az érdeklődés, amit jól mutat, hogy az Erkelben már duplázunk, vagyis február 6-án két előadást tartunk és egyáltalán nem biztos, hogy a másik hét város valamelyikében ez nem ismétlődik meg” – magyarázta büszkén Mészáros Árpád Zsolt, aki szerint az Oltári srácok korosztálytól függetlenül, mindenki számára szolgálhat tanulsággal, miközben interaktív is, hiszen a második felvonásban komoly szerep jut a nézőknek is. 

„Úgy voltam vele, hogy ha meg kell dögölnöm, legalább tanuljak belőle valamit”

Mészáros Árpád Zsolt azon sem akadt fönn, amikor a nehéz évekről kérdeztük, hiszen nem az a fajta híresség, aki a látszat rabja. Nem titkoltan hosszú és vargabetűkkel teli utat járt be karrierje során. Olyannyira, hogy énekes-színészi pályáját egy féltékeny táncosnak és egy színpadon elcsattanó, sorsfordító pofonnak köszönheti. Ahogy tulajdonképpen az életét is, hiszen az ütés hatására olyan szerencsétlenül (szerencsésen) esett, hogy a lengőbordája megsértette a veséjét, ami miatt két nappal később már a kezében volt a lesújtó diagnózis: rosszindulatú vesedaganat. MÁZS orvosai az azonnali műtét mellett döntöttek és eltávolították a beteg szervet, de 1997-be ez a beavatkozás jóval kevésbé volt garancia az életben maradásra, mint ma. És hogy Mészáros Árpád Zsolt a műtét után milyen utat is választott a teljes gyógyuláshoz? Nos, maradjunk annyiban, hogy nem volt épp egy tankönyvi eset. „Amikor megtörtént a színpadi, de legkevésbé sem színpadias balhé és ennek köszönhetően kiderült, hogy vesedaganatom van, első körben úsztam az árral, de a műtét után úgy döntöttem, hogy részben a saját kezembe veszem a sorsom és az egészségem irányítását. Szó szerint beköltöztem Varga professzor mellé. Úgy voltam vele, hogy ha meg kell dögölnöm, legalább tanuljak belőle valamit.”

„Majd arra gondoltam, hogy mindent látni akarok a világból, ami érdekel. Ezért utaztam Tibetbe, a Himalájához és Kínába is. Arra a kérdésre kerestem a választ, hogy azokat, akik a természetközeli életet választották, miért kerülik el bizonyos civilizációs betegségek. Nem is vettem fel a kemoterápiás kezelést és azóta is a természetesség és a természet megoldóerejében hiszek, bizonyos kérdésekben. Szent persze nem lettem és ebből sem csináltam soha titkot. Voltam alkoholista, és volt, hogy máshoz is nyúltam, de az őszinteség végül rávitt a helyes útra. Ez a fajta mentalitás egyébként visszaköszön az Oltári srácokban is” – tette hozzá MÁZS, aki ötszörös apaként kimondottan büszke arra, hogy felnőtt gyermekei sem csak tessék-lássék keresik a társaságát. Elárulta, hogy nemrég az éppen 18 éves lett Rózsa jelentette ki, hogy a születésnapjára csak annyit kér, hogy féltestvérével, a 28 éves Bendével – akit az Ázsia Expresszből ismerhetünk – utazhasson el Barcelonába, egy hatalmas bulira. Jelentjük, a buli megvolt és oltári lett… 

Anno így szólt az Oltári srácok egyik slágere: