DJ Dominique testközelből látta az 5 éve elhunyt Kobe Bryant felemelkedését

Kobe Bryant már gimnazista korában nagyon nagy sztárnak számított, lehetett róla tudni, hogy kimagasló tehetségű fiú. Már akkor lehetett róla tudni, hogy kihagyja az egyetemet és egyenesen az NBA-be fog kerülni. Én abban a városban írtam a szakdolgozatomat, ahol ő épp a szárnyát bontogatta. Ardmore településen, Philadelphiához közel, ahol ő a Lower Merion High School diákja volt. Fizikatanári szakra jártam a Debreceni Egyetemre, ahol az amerikai és a magyar középiskolák összehasonlítása volt a témám. Ugye, hogy mik azok a területek az amerikai oktatásban, amit át lehetne venni itthon. Akkoriban minden Kobe Bryantről szólt a városban, pedig még csak harmadéves gimnazista volt. Nem túlzok, mindenki úgy beszélt róla, hogy tudtuk: Kobe különleges

Amikor a Shaquille O’Neal és Kobe Bryant fémjelezte Lakers uralta az NBA-t, én éppen akkor dolgoztam a Sport TV-nél. Nagyon sok meccsüket volt lehetőségem közvetíteni. Akkoriban minden NBA körüli pletyka a Los Angeles Lakers két sztárjának viszonyáról szólt. A maguk posztján mindketten a liga első számú sztárjainak számítottak – legalábbis Shaqet vitathatatlanul a center poszt legjobbjaként emlegették. Kobenak viszont olyan vetélytársai voltak, mint Allen Iverson, vagy Tracy McGrady. A Lakers két sztárjának folyamatosan változó viszonya pedig meghatározta a Lakers megítélését. Nyilván két dudás volt egy csárdában, hiszen – még ennyi idő elteltével is – nagyon nehéz lenne megmondani, hogy melyikük volt a jobb játékos. Viszont a kettejük közös játéka eredményezett három, egymást követő bajnoki címet. Bárhová mentek, ők voltak a legnagyobb sztárok, velük kezdődött el az NBA-ben az a tendencia, hogy gyakorlatilag meg sem lehetett közelíteni a játékosokat. Nekem alkalmam volt annak idején bejutni a Chicago Bulls öltözőjébe, ahol sikerült interjút csinálnom Michael Jordannel, a Lakersnél viszont ez lehetetlen volt

Miután Shaquille O’Neal elment a Los Angeles Lakerstől, Kobe Bryantnél pontosan ugyanazt a fejlődési folyamatot véltem felfedezni, mint Michael Jordannél. Mindkettejükre igaz, hogy folyamatosan változtatták a játékukat. Egyikük sem volt konstans ugyanaz a játékos a karrierje során, szezonról szezonra mindent megtanultak a játékról. 2009-ben pedig ismét a csúcsra tudott érni Kobe, ezúttal Shaq nélkül, ráadásul két egymást követő évben is bajnok lett. A néhol arrogánsan viselkedő játékosnak benőtt a feje lágya és már a 2008-as olimpiai játékokon felfedezhető volt, hogy több fiatalnak is a hóna alá nyúlt, ez pedig kitartott karrierje végéig. Azt sajnálom, hogy pályafutása utolsó éveit szétdarabolták a sérülések. Mindezek ellenére 2016-ban, a legendájához méltón búcsúzott a játéktól. Azt is szögezzük le, hogy nem sok olyan játékos fordult meg a ligában, akinek két mezét is visszavonultatták, ugye a 8-ast és a 24-est