Rejtélyes betegsége mai napig kínozza Csocseszt: „Minden napomat úgy élem, mintha az volna az utolsó”

Másfél évtizede jelentkezett először Csocsesznél a rejtélyes tünet, szédüléses rohamok törtek a zenészre. Bármit csinált, úgy érezte magát, mintha akkor szállt volna le a ringlispílről, nem tudott mit csinálni, csak feküdt, hogy ne forogjon vele a világ. Aztán a probléma kicsit enyhült, majd a folytonos fülzúgás váltotta föl. Orvostól orvosig járt, mégsem találták, mi okozhatja ezt az igen kellemetlen jelenséget nála. Még egy szédülésspecialistát is felkeresett, ám senki nem talált olyan eltérést, ami miatt aggódnia kellene. Végül magától megoldódott minden, majd hat évvel később újra pokollá tette az életét a szédülés. Most már sokkal jobban van, de még mindig nem tünetmentes.

„A mai napig nagyon sok levelet kapok ezzel kapcsolatban, a tanácsok nagy részét azonban már rég kipróbáltam. Mindenféle vizsgálaton jártam, még szédülésspecialistánál is voltam.”

„Van egy orvos barátom, aki szerint egy stresszes élethelyzetet követő időszakban gyakori az ilyesféle betegség. Volt, amikor a szédüléstől, hányástól annyira rosszul voltam, hogy két-három napig nem is bírtam felkelni” – mesélte Csocsesz, aki már két éve él együtt szerelmével, Angélával. Boldogok, mindent együtt csinálnak, ám mindezt óriási veszteség előzte meg, amikor a Covid-járvány élete párját elvette tőle.

„Hiszek abban, hogy nincsenek véletlenek. Az sem véletlen, hogy Angi mellettem van. Rajta kívül csak egy köteléket éreztem ennyire szorosnak, azt, ami köztem és a feleségem között volt. Ő sajnos elhunyt Covidban” – mesélte a Star magazinnak.

„Úgy voltam vele, hogy én már soha nem akarok szeretni. Ám a sors az utamba sodorta Angélát, és vele megint úgy éreztem, hogy egy hullámhosszon vagyunk. Tökéletesen kiegészítjük egymást, és ez a hétköznapokban mutatkozik meg igazán. Mi ugyanis nemcsak az örömteli pillanatokban vagyunk boldogok, de még a legszürkébb reggelt is ajándékként éljük meg. Rohan az idő, már két éve élünk együtt. Közben elcsendesedtek a kritikus hangok, miszerint túl nagy a korkülönbség köztünk, illetve hogy Angéla csak kihasznál. Egyre mélyebb a kötelék kettőnk között. Együtt főzünk, együtt fürdünk, mindent közösen csinálunk” – mondta a klarinétivirtuóz, aki igyekszik mindig szem előtt tartani azt, hogy az élet véges.

„Minden napomat úgy élem, mintha az volna az utolsó. Aki azt mondja, hogy mindig jól érzi magát, kamuzik.”

„Túl sok hozzám közeli embert láttam elmenni idő előtt, ezért megtanultam értékelni a jelent. Nézzünk körbe, és adjunk hálát, amiért olyan helyen élünk, amelyet sem természeti katasztrófa, sem háború nem sújt. Van négy gyönyörű évszakunk, csodálatos tájaink, ékes nyelvünk. A Jóisten megadta nekünk, hogy ideszülethettünk, és mégis siránkozunk? Miért? Mert a szomszédnak nagyobb a kocsija? Kit érdekel? Magaddal legyél rendben!” – vallja Kiss Attila.