„Mindig kell valami cél” – megrázó olvasni Török Ádám utolsó interjúját

Ahogy arról a Metropol is beszámolt, elhunyt Török Ádám, a magyar progresszív-blues-rock egyik legfontosabb formációja, a Mini alapítója és frontembere. Halálát fia, Török Dániel jelentette be kedden Facebook-oldalán.

A Máté Péter-díjas, Fonogram-életműdíjas énekes, fuvolista, dalszerző januárban ünnepelte 75. születésnapját, május 8-án az Erkel Színházban adott volna születésnapi koncertet. A hangszerek azonban most elnémulnak, Ádám elment.

A zenész egy évvel ezelőtt komoly betegségen esett át, sztrókja volt, ám még az orvosokat is meglepte azzal, milyen gyorsan gyógyult fel belőle. Élni akart, zenélni, játszani, koncertezni, számos terve volt. Ezekről beszélt az egyik utolsó interjújában, amelyet a hot! magazinnak adott.

hot!: Van egy állandó helyed Budán, itt adsz mindenkinek találkozót. Mióta laktok ezen a környéken?

Ádám: Abban a házban lakunk a feleségemmel, ahol a Pata Negra van. Jó húsz éve élünk errefelé Dórikával, köszönhetően annak, hogy őt megtaláltam. Rengeteg barátnőm volt, előtte három feleségem, aztán ő maradt mellettem. Nemcsak aranyos, szép kis nő, hanem okos, kiváló újságíró, remek ember. Én már a hetvenötödik évemben vagyok; ő az, aki törődik velem, betakar, eltakar. A mákos tésztán sincs annyi mák, amennyi idős vagyok, ráadásul sokáig nem is ehettem ilyesmit. Cukorbeteg voltam. Aztán tavaly júliusban jött teljesen váratlanul az agyérgörcs. Szerencsére Dóri akkor is ott volt mellettem, hívta a mentőket, kórházba kerültem. Már javulóban vagyok. A járásom kicsit még bizonytalan, a hangomat is keresem. De hogy legyen valami jó is: fogytam 12 kilót, és a cukorbetegségem elmúlt. Aggódtak értem a barátok, a közönség. Amikor legutóbb felléptünk a Pólus moziban, telt házzal, csodálatos volt, hogy érezhettem, mennyire szeretnek.

hot!: Furcsa figura voltál a zenészek között a hippi külsőddel, a ritka hangszerrel, a fuvolával. Mégis előzenekarnak hívott az egészen más zenét játszó Illés meg az LGT.

Ádám: Én voltam a tilinkózó, üvöltve éneklő Török Ádám, aki autodidakta módon tanult meg fuvolázni. Sokat dobott a népszerűségünkön, hogy ezek előtt a zenekarok előtt léphettünk fel. Amikor legutóbb eljött meghallgatni Szörényi Levente, megjegyezte, hogy nekem még mindig megy a zenélés. Akitől komoly elismerést kaptam, az Radics Béla volt. Szívesen játszottam volna a Sakk-Matt-tal. Ő jobb énekest talált, Harmath Albit. De 1969-ben Béla előtt léphettünk fel az Ifiparkban. 1982-ben ugyanezen a helyszínen szerepeltünk. Radics akkor már nagyon beteg volt, holtsápadt bőrrel, gyér hajjal üldögélt. Odamentem hozzá, és azt mondta: „Cseszd meg, még mindig te írod a legjobb magyar számokat!” A Kereszteslovag volt tőlem a kedvence. Láttuk a Keresztesek című filmet, nagyon tetszett, annak nyomán írtuk a dalt – Béla magára ismert a szövegben.

hot!: A „tilinkózó” zenész, a manökenek kedvence háromszor is megnősült, mielőtt rátalált Bajnok Dorottyára. Dani, a fiad, az első feleségedtől van?

Ádám: A harmadiktól. A fiam édesanyja tanítónő. Büszke vagyok Danira, K1-es világbajnok. Essenben él, biztonságtechnikával foglalkozik. A kislánya, a hatéves Daniela Budapesten lakik az édesanyjával; szép, okos, aranyos gyerek.

hot!: Hogy éltétek át a pandémia keményebb időszakát?

Ádám: Az első karantén idején bezárkóztunk, nem mentünk sehová, rendeltünk mindent. Naponta főztem. Ültünk, néztük a tévét, én főleg futballmeccseket – volt, hogy egy nap négyet-ötöt is.

hot!: Most, hogy már javulóban van az egészségi állapotod, és koncerteket is lehet tartani, hogy lesz tovább?

Ádám: Talán azért épültem fel gyorsabban, mert sportoltam, csak módjával ittam, és soha nem cigarettáztam. Jobb már a mozgásom, a hangom is. Vannak meghívásaink, több városba várnak a Minivel.