Balázs Andi: Húsz év után is rá tudok csodálkozni, hogy milyen jóképű pasi a párom

Szerencsésnek mondhatod magad, mert megtaláltad a hivatásodat. Van valami fortélyod arra, hogy bevonzd és megvalósítsd az álmaidat?

Talán épp az a titok, hogy nem hajkurászom nagyon. Későn érő típusnak érzem magam mindenben, a szerelmek is később jöttek az életembe. Tizennyolc évesen talált meg az első nagy szerelem, a színházi karrierem is mostanra ért be. Hiszem azt, hogy ha nem görcsölök rajta, előbb-utóbb minden megvalósul. Nincs bennem olyan érzés, hogy kifutok az időből. Erős, konkrét elképzeléseim sem voltak gyerekkoromban, csak ilyenek szerepeltek benne, hogy legyen egy szerető családom, egy fiú, aki szeret – és persze színész lehessek.

Csak a munkával kapcsolatban fogalmaztál meg ilyen tervet?

Azt is megfogadtam, hogy több időt töltök a szerelmemmel és a családommal. Tavaly sikerült pár napra elutaznunk kettesben Gáborral a Cote d’Azurre, voltunk Nizzában, Provance-ban, fürödtünk a tengerben, csodálatos volt. Az új évben mindenképp vissza kell térnünk. Szeretnénk megint elutazni Párizsba is, ahol van egy kis törzsszállodánk és ahol az a kedvenc időtöltésem, hogy felülök a városnéző buszra, és órákig csak bámészkodok. Ami a szilvesztert illeti, most dupla előadásom volt, de igyekeztem éjfél előtt hazaérni és megpuszilni a szerelmemet. Gábor megnézte az egyik előadásomat, és utána itthon várt engem. A szilveszteri buli pedig úgy nézett ki, hogy aki úgy

érezte, egyedül van, az átjött, én pedig később becsatlakoztam. Ilyenkor megfogok egy pénzérmét, és ugrok egyet – ez a babonám, hogy az anyagiakkal ne legyen gondunk!

Szimpatikus, hogy húsz év után is a „szerelmednek” nevezed a párodat.

A szerelem mindig visszajön, abban hinni kell. Persze nem minden hétfőn, de vannak olyan időszakok, hogy annyira tud hiányozni, hogy nincs ott velem egész nap, hogy az már bosszantó! Vannak közös dolgaink, amikhez ragaszkodunk. Jól tudunk egymás mellett lenni, csendben lenni, egy fárasztó nap után egymás mellé telepedni a kanapéra, a kutyák pedig rajtunk csüngnek – ezt szeretem a legjobban. A mai napig annyira felnézek rá, hogy könny szökik a szemembe a büszkeségtől, elismerem, amit csinál, és ő is engem. Húsz év után is rá tudok csodálkozni, hogy milyen jóképű pasi a párom, milyen jól áll például a kék pulcsi a kék szeméhez. Ilyenkor elgyengülök, és hálás vagyok, hogy engem néz.

Előfordul, hogy vitatkoztok? Ilyenkor ki az, aki enged?

Persze, nálunk is vannak parázs viták, jókat veszekszünk a kocsiban, általában butaságokon. A napokban is volt ilyen, én elvonultam, elegem volt, egy óra múlva hívott Gábor, és bocsánatot kért. Valamelyikünk mindig felhívja a másikat.

A teljes interjút Balázs Andival a szerdán megjelenő Hot! magazinban olvashatod el!