„Megmentettem egy néni életét” - Pál Éva az idősek őrangyala

Remekül telt a karácsony, hárman ültük körbe az asztalt. Nálam ünnepelt a fiam és Icuka néni, akit én mentettem meg

Ápolok egy idős nénit, aki nekem köszönheti az életét. Máskor is segítettem már, ha láttam, hogy az utcán rosszul lett valaki. Így volt Icuka nénivel is. Hazavittem magamhoz, aztán kiderült, hogy a közelben lakik. Tíz éve nem látogatta már senki. Közel kerültünk egymáshoz, sokat megyek át hozzá, csicsergünk. Rendszeresen elkísérem orvoshoz és bevásárolni, alaposan ki is takarítottam nála.

Volt egy másik néni, Márta. Egyszer vittem neki süteményt, felakasztottam a zacskót a kilincsre. Mikor legközelebb mentem néhány nap múlva, a szatyor még ott lógott. Kiderült, hogy elesett otthon, gerinctörést szenvedett, és meghalt. Nagyon megviselt az eset. Hogy ez ne ismétlődhessen meg, megkértem Icukát, hogy adjon kulcsot a lakásához a biztonság kedvéért. Nem sokkal később be is bizonyosodott, hogy isteni szerencse, hogy ezt megtették

Három héttel később Icuka szívrohamot kapott. Annyi ereje volt, hogy telefonáljon nekem. Hozzá siettem, a kulccsal bejutottam, közben hívtam a mentőket. Az orvosok később azt mondták, ha tizenöt perccel később érkezik a segítség, akkor már nem élne. Így is nagyon rossz állapotban volt, húsz százalékon működött a szíve, az elfekvőbe akarták vinni, és ő is lemondott az életről. Vállaltam az ápolását. Azóta visszatért az életkedve, mosolyog, viccelődik, totyog ide-oda

A program ugyanaz lesz, mint eddig. Látogatom a nénit, fellépek, énekelek. Nagyon jólesik, hogy ekkora szeretettel fogad a közönség a koncerteken…