„Elgondolkodós típus vagyok" – Demjén Ferenc őszintén mesélt az érzéseiről Aréna-koncertje előtt

Nagyon örülünk, hogy elfogadta a meghívást, és ha már a koronavírust emlegettük, kezdjük onnan a beszélgetést. Hogy élte meg ezt a bő két évet? Ráeszmélt dolgokra, átértékelt helyzeteket, kapcsolatokat?

A színpadon imádja megmutatni magát és mindig adni akar a közönségnek, de a magánéletben inkább visszavonultan, mindenkitől távol él. Amennyire nyitott, annyira zárkózott is?

„Nem tudok bezárkózni, mert az internetnek köszönhetően annyi információ áramlik, hogy ez képtelenség. Rádió, tévé és nekem még az újságok is járnak, főleg a Bors… Nem hízelegni akarok, de ez a lap még nincs teleszórva olyan dolgokkal, amiket én nem szeretek. Ebben a világban már nem lehet elzárkózni, de életem legjobb döntése volt, hogy odaköltöztünk erre a ligetes-parkos birtokra. Van négy lovam, három csacsim, két kutyus és két macska. A macskák bent vannak a házban és télen a kutyák is bejöhetnek napközben, de a lovak nem” – (nevetett fel jóízűen Rózsi).

A december jó ideje mozgalmas hónap az ön számára: 21-én születésnapja lesz, 30-án pedig 25. alkalommal ismét Aréna-koncert. Lesz ünneplés, vagy ilyenkor csak a munkáról szól az élete?

„Zsúfolt a decemberem, de az ember szívesen csinálja. Olyan jó érzés, hogy akármi volt az évben, az év vége mindig jól zárul le az Aréna-koncerttel. Mondjuk idén 25. alkalommal durrantunk majd nagyot és remélem, hogy mindenki ott lesz, aki eddig is ott volt és lesznek újak is, akik időközben nőttek fel. Jó érzés látni, hogy az első sorokban majdnemhogy csak tinédzserek állnak. A mi korosztályunkat és a nálunk esetleg idősebbeket is szívesen látjuk, ami azért ritka. A szülinapomat – már ami a számot illeti – megszoktam. A 76. jön. Sajnos nem tudom mindenkinek megköszönni a rengeteg felköszöntést, amit ilyenkor kapok, de most meg is ragadnám az alkalmat, hogy már előre és utólag is megköszönjem ezen interjún keresztül. Egyébként ez a december 21. egy nagyon érdekes dátum, sokan mások is ezen a napon születtek. A legrosszabbal kezdem: Sztálinnak is 21-én van a születésnapja, de Frank Zappa is ezen a napon jött a világra. Ő azért inkább kolléga (nevet). Ez a nap a napforduló is egyben, így rövidebbek lesznek az éjszakák. Mindig mondom, hogy nagyon szívesen átaludnám az egész decembert, de hát mit tegyek, akkor ébredtem, hiszen megszülettem.”

Az Aréna-koncerttel kapcsolatban van olyan kulisszatitok, meglepetés, amit most elárulhatnánk az olvasóknak?

„A koncert címe nagyon sejtelmes: Ezzel még tartozom! Olyan, mintha búcsúznék, de elárulhatom, hogy erről szó sincs! Amíg tudok zenélni, addig nem búcsúzok, azután meg már nem kell… Azért lett ez a címe, mert nagyon sokszor csak az aktuális slágereket tudjuk eljátszani a koncerten, amit mindenki fúj, és most ezekhez hozzá szeretnénk tenni egy-két olyan dalt, amit szeretünk és a V’Moto-Rock-időben játszottunk.”

Van valamilyen szeánsza mielőtt színpadra lép? Mi hozott szerencsét az elmúlt több mint 60 évben?

„Először is átöltözöm, az biztos… Nem vagyok nagyon babonás, csak egy kis drukk van bennem, de egy Aréna-koncerten az egész stábban ott van ez a drukk, hogy minden jól menjen. Szeánsz nincs, de egy kis lámpaláz máig van. Nem az a lámpaláz, amire gondol, hanem az izgalom, hogy nehogy elbotoljak egy szőnyegben vagy kábelben."

Történt már ilyen?

„Előfordult egy jó pár évvel ezelőtti koncerten, hogy még be sem mentem a színpadra, már el is estem. Amikor beértem a fényre, összecsuklottam. Csak azt látták, hogy eltűnök. Megbotlottam egy kábelben és ez kivédhetetlen, ha sötétben megyek be. Sötétben és egy sötét napszemüvegben.”

Az a bizonyos napszemüveg… Szinte már a védjegyévé vált. De mi a valódi története?

„A színpadi erős fényektől elkezdett könnyezni és kiderült, hogy fényérzékeny a szemem. Ezért vettem fel először a napszemüveget, és így már jobban esett színpadon lenni, aztán már nem is szoktam le róla. A hétköznapokban is használom, mert a hirtelen fénytől azonnal sírok, folyik a könnyem, de nem szeretném, ha mindig a sírós arcomat látnák (nevet). Máskülönben civilben nem nagyon szoktam sírni, csak ha komoly okom van rá.”

Tehát nem egy érzelgős típus? A dalszövegei alapján mást gondolnánk…

„Nem vagyok lelkizős típus, inkább elgondolkodós. Sok mindenen szoktam gondolkodni, de nem merengek a múlton. Ha az embernek más már nincsen, akkor visszatekint a múltba, de szerencsére nagyon sok minden van, ami most fog megtörténni és amit még tervezek, így van min gondolkodni. Persze ha úgy látom, hogy a partnerem olyan, aki szeretne lelkizni, akkor igen, megteszem, de inkább gyakorlatias ember vagyok.”

A mostani koncerttel rekordot dönt! Nincs még egy olyan magyar előadó, aki ennyiszer megtöltötte volna az Arénát!

„Én sem tudok ilyet, de nem versenyezni akarok, csak vagyok és minden évben megtartjuk a koncertet az Arénában. Egyrészt leégett a régi BS, másrészt a Covid is bezavart, így lehetne már a 27. is. A világ dolgai nagyon foglalkoztatnak, de csak oly módon tudok beavatkozni, hogy olyan dolgokról énekelek, ami az embereket megnyugtatja. A zene is olyan, mint az álom, és köszönjük, hogy van, mert egy kicsit kiszakít abból a világból, amiben élünk.”

Színpadon lenni is ilyen érzés? Ott is megáll az idő, nem fáj semmi, nincsenek problémák, csak a zene létezik?

„Sőt, kifejezetten gyógyító hatása van! Mondjuk én betegen nagyon ritkán léptem fel, de amikor az embernek megfájdul a lába, felmegy a színpadra és a koncert után teljesen épen és feldobódva jön le onnan.”

Mi történik utána? Hogyan lehet feldolgozni a hirtelen csöndet a hatalmas siker után?

„Régebben, fiatalon az egészségem is megengedte, így mikor vége volt mindennek, hazamentem vagy nem (nevet), megittam néhány üveg sört, teljesen ellazultam. Minden meg volt oldva, de mostanában már másként van. Hosszú évek óta egyáltalán nem fogyasztok alkoholt, így hazamegyek és egyszerűen jól érzem magam. Azt érzem, hogy megcsináltuk. Ennyi! Túl vagyunk rajta olyan értelemben, hogy letettünk valamit, ami jó és sikeres. Nem vagyok már nagy partizós, ám az Aréna-koncert esetében érdekes a helyzet, mert másnap szilveszter. Ezt a napot azonban már évek óta ágyban töltöm. A bulit meghagyom azoknak, akiknek nincs lehetősége egész éven át fellépni és bulizni.”

Ha már szilveszter: szokott fogadalmat tenni az új évre?

Meg egyébként is már 30 éve elkötelezte magát a felesége, Rebecca mellett…

„Ja, hát az egy másik dolog… (mosolygott). Persze, hogy elköteleztem magam, de előtte is így éltem. Rebecca a 3. feleségem, és abszolút az igazi, és ilyenformán az első, de most általában beszéltünk az egész pályafutásomról.”

A zenén kívül mi teszi boldoggá Demjén Ferencet a magánéletben? Van valami hobbija?

„A legnagyobb hobbim az olvasás. Szerencsére egy nagyon szép könyvtáram van, így mindig tudok új könyvet olvasni. Fiatalabb koromban sportoltam, és a lovaglás okozott örömöt a zenén túl. Mostanában sajnos már nem lovagolok, mert volt két olyan balesetem, ami miatt inkább már nem ülök fel a lovakra. Nemcsak én lettem nyugdíjaskorú, de a lovaim is sajnos. Már ők is 25-26 évesek. Gyönyörű nyugdíjas életet élnek a legelőn. Máskülönben nagyon sokan járnak hozzánk pecázni, mert van egy kis tavunk, betelepítve halakkal. Lehet csónakázni, romantikázni… Ha a természet közelében vagyok, sosem unatkozom. Szabadnak érzem magam. Olyan helyen élek, ahova más nyaralni megy.”

Ahogy korábban mondta, szó sem lehet arról, hogy visszavonul. Milyen tervei vannak a jövőre nézve?

„A világ nem áll le és mi sem állunk le. Szeretnénk az Ezzel még tartozom-koncerttel turnéra indulni. Egyébként az ember egyáltalán nem slágert ír, hanem dalt, aztán sláger lesz belőle. A sláger nem a mi dolgunk, de amikor megírtuk és egyszer eljátszottuk, már tudjuk, ha valóban az lesz.”

Végezetül mit üzenne a mai fiataloknak? Van valami életbölcsessége, amit megosztana velük?