Szilágyi Tibor: Ez egy csodálatos színészi feladat

A zseniális tudós, Stephen Hawking életéből készült, „A mindenség elmélete” című darabot nagy siker övezte a bemutatásakor. Az előadást Kálloy Molnár Péter rendezte és Stephen Hawking szerepében Pásztor Márkot láthatják a nézőt, aki mellett fontos szerepet kapott még Szilágyi Tibor Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész, aki az Időt alakítja.

„Amikor kiderült, hogy nem tud felkelni, akkor ez az ember azonnal felkelt. Zseniális figura volt, amit kigondolt, azt mindenképpen véghez vitte” – árulta el a Borsnak Pásztor Márk, aki még Hawking kerekesszékes létet is igyekezett elsajátítani a darabhoz.

„A szerep testiségéből próbálok építkezni, és keresni a szituációk pontosságát. A kerekesszék, a testtartás, a dolgok matériája az, ami megadja a belső igazságot” – vallja a színész, aki azt is elárulta, hogy ő bizony az iskolában nem remekelt fizikából.

„A kötelező alapképletek nyilván megvannak, de sok mindenre nem emlékszem. Ami az átmenő jegyhez kellett, azt megcsináltam, de inkább olvastam, vagy színjátszóra rohantam. Arra tisztán emlékszem, hogy egy színjátszó próba előtt, amikor elkértek fizikaóráról ez volt a válasz: „legalább olyannal foglalkozik, amiben jó” – emlékezett nevetve a színész, majd hozzátette, hogy azért nem minden fizikával kapcsolatos dolog állt tőle távol, hiszen például az asztrofizika mindig is érdekelte.

„Nyilván olyan szinten sosem foglalkoztam vele, hogy érdemes legyen említeni, de az űrkutatással kapcsolatos cikkeket a mai napig elolvasom.”

Kálloy Molnár Péter is megszólalt a Borsnak és többek között azt is elárulta, hogy kérdés nem volt, hogy elvállalja a rendezést. Azonnal igent mondott, amikor Oberfrank Pál igazgató felkérte.

„Mindig feladatomnak éreztem, hogy a hátrányos helyzetű emberekről szólni kell! Ha csak egy embert győzünk meg egy alkalommal, hogy jobban oda kell figyelni rájuk, akkor már megérte” – mondta a rendező.

Szilágyi Tibor egy igazán érdekes szerepet kapott, ugyanis ő lett az Idő. Stephen és az Idő első találkozásánál elkezdődik egy dialógus, ami azért is fontos, mert Stephen a gondolataiban beszélget magával és legnagyobb kétségének az időt éli meg.

„Óriási, hogy egy ekkora zseni elméjében, gondolataiban megjelenek a saját kétségei között. Ez egy csodálatos színészi feladat” – vélekedett a Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész.