„Lemondtam arról, hogy unokám legyen” – Lehoczky Zsuzsa őszintén vallott lányáról

Lehoczky Zsuzsa szeptember végén hajolt meg utoljára az Operettszínház közönsége előtt. A színésznő már hónapokkal ezelőtt elhatározta, hogy visszavonul. Bár életének nagy részét a színházban töltötte, és továbbra is azt vallja, hogy soha nem szűnik meg a hivatása iránti rajongása, még sincs kétsége afelől, hogy ez a legjobb döntés, amit meghozhatott.

– Szoktatom magamat a csendhez – mondta a Borsnak a színésznő arra utalva, hogy a mindennapjai teljes nyugalomban telnek, nem mondhatni, hogy zajlik körülötte az élet.

– Ha ez még nem lenne elég, önkéntes karanténba vonultam, hogy megóvjam a szeretteimet – tette hozzá Zsuzsa, akinek hirtelen rengeteg szabadideje lett, és amikor csak teheti, ezt az időt a lányával tölti. A karantén előtt mindennap átjött hozzám, most pedig nem telik el úgy egy nap sem, hogy ne hívna fel – tette hozzá Zsuzsa, s a következő pillanatban a sors furcsa játékaként megcsörrent a telefonja: a lánya, Krisztina kereste. Zsuzsa mindig is szeretett volna jó anya lenni, azonban a saját bevallása szerint ez nem mindig sikerült.

– Mindent elrontottam, amit el lehetett rontani. Esténként nem voltam mellette, és nem tudtam jóéjt-puszit adni a homlokára, mert a színházban voltam. Bár azt hozzá kell tennem, hogy a nyári hónapokat mindig szabaddá tettem, és volt olyan egy hónap, amit az első naptól az utolsóig együtt töltöttünk – emlékezett vissza a Nemzet Színésze.

A család sokszor háttérbe szorult az életében, mégis sokszor eljátszott a gondolattal, hogy hogyan állná meg a helyét nagymamaszerepben. A Borsnak elmondta: beletörődött abba, hogy sohasem kap esélyt erre.

– A lányom és a férje másképpen gondolkodnak a családalapításról. Már a kapcsolatuk elején megegyeztek abban, hogy ők soha nem vállalnak gyermeket. Ez azóta sem változott, nekem pedig el kellett fogadnom a döntésüket – mondta a színésznő, aki bár tudja, hogy a lánya nem viszi tovább a vérvonalat, ő mégis meglátta a jó oldalát. Ugyanis azt a szeretetet, amivel az unokáját ajándékozná meg, a lányára fordítja, bepótolva így az elszalasztott pillanatokat.