Drámai történet: lebénult a Miskolci Nemzeti Színház táncművésze

Horváth Renátó a Miskolci Nemzeti Színház táncművészeként dolgozott. Napra pontosan 2019. december 3-án, egy teljesen átlagosan indult nap végén megváltozott az élete.

– Egy délelőtti próba után hazamentem, majd letettem egy szatyrot a kanapéra. A következő pillanatban egy nagy vágást éreztem a lapockacsontom alatt. Akkor még azt hittem, hogy csak behúzta a görcs, így megpróbáltam lelazítani egy forró vizes fürdővel. Amikor befeküdtem a kádba, éreztem, nagyobb a baj, hiszen már elkezdtek zsibbadni a végtagjaim – kezdte a táncművész a Borsnak.

4 óra alatt lebénult

Renátó szólt az egyik, közelben lakó kollégájának, hogy vigyen neki fájdalomcsillapítót. A gyógyszer azonban hiába érkezett meg gyorsan, semmit sem használt.

– Kisvártatva elveszítettem a bal kezemet, és tulajdonképpen négy óra leforgása alatt valamennyi végtagom felmondta a szolgálatot. Mikor már bent voltam a kórházban, megpróbálták kideríteni, mi okozza a problémát, de nem találtak magyarázatot a hirtelen elváltozásra – mondta Renátó, akit másnap reggel már lélegeztetőgépre kötöttek az intenzív osztályon. – Küzdöttem a levegőért, hiszen elkezdett a tüdőm leállni, miközben a rekeszizmom is lebénult. Két hétig mélyaltatásban tartottak, és még a gégemetszést is elvégezték. Mikor felébredtem, azzal kellett szembesülnöm, hogy elvesztettem az uralmamat a saját testem felett. Mivel csövek lógtak ki a számból, kommunikálni sem tudtam. Kizárólag a szememet voltam képes mozgatni.

Újra érez

Renátót többszöri próbálkozás után, bő két hónapos küzdelmet követően levehették a gépről. Az orvosok továbbra sem jöttek rá, mitől betegedett le az ereje teljében levő fiatalember.

– Arra a következtetésre jutottak, hogy vírusos gerincvelő-gyulladás állhat a háttérben, hiszen a nyaki kettes csigolyám és a hátközepem között egy ödéma keletkezett. Ez azóta felszívódott, és már elkezdtek visszajönni az érzések. Már észreveszem, ha hozzám érnek a testem bármely pontján, és a talpam is csiklandós. Rengeteg az akaratlan mozgásom, de szándékosan még nem tudom használni a végtagjaimat, és nem vagyok képes például felülni sem. Már egy éve magamtól lélegzem, a torkomba helyezett kanült tavaly nyáron hagyhattam el – mesélte a táncművész a Borsnak.

Renátó a kórházakban szteroidokat kapott, és plazmakezelésen is átesett, de hogy konkrétan melyik eljárás juttatta el idáig, nem lehet tudni.

Visszatérne a színpadra

Az emberi idegrendszer képes a regenerálódásra. Az orvosok bíznak benne, hogy ha évek alatt is, de előbb-utóbb „visszatérnek” Renátó karjai és lábai.

– Minden apró javulásnak örülök. Székhez kötötten élek, de igyekszem élvezni az életet. Másfél évig lelki beteg voltam, és pánikrohamokkal küszködtem. Nehezen viseltem a bizonytalanságot, hiszen nem tudhattam, mit hoz a jövő. Most ott tartok, hogy annak is örülni fogok, ha járókerettel képes leszek közlekedni. Valamilyen formában szeretnék visszatérni a színpadra. A táncról soha nem mondok le véglegesen, de ha úgy alakul, hogy csak motivációs előadásokat tudok majd tartani, azt is elfogadom.

Renátó legfőbb támasza a barátnője, Andrea. Már nyolc éve alkotnak egy párt.

– Megmondtam a kedvesemnek, hogy már szerettem volna megkérni a kezét, de ezt akkor fogom ténylegesen megtenni, ha magam tudom a gyűrűt az ujjára húzni. Andi egy csoda az életemben. Bár sokan csodálkoznak azon, hogy kitart mellettem, de ő nem úgy tekint rám, mint egy elromlott, lecserélendő tárgyra. Erős a kapcsolatunk – szögezte le a művész. Az, hogy Andrea a kedvéért lemond az élet olyan örömeiről, melyeket az ő korukban mások evidenciának tartanak, Renátó szerint csak igazolja szerelmük tisztaságát és erejét.

– Az a fontos és elsődleges, hogy Renátó haladjon, illetve gyógyuljon! A későbbiekben pedig abban bízunk, hogy folytathatjuk ott, ahol abbahagytuk, és megvalósíthatjuk a terveinket! – jelentette ki Andi a Borsnak.