Fodor Zsóka: Sivár gyerekkorral büszkélkedhetek

"Hiszek Istenben – kezdte a műsorban Fodor Zsóka. Nem vagyok az a templomba járó ember, aki minden misén ott van, de úgy gondolom, hogy úgy kellene élnie mindenkinek, hogy előtte lebegjen, hogy egyszer el kell majd ezzel számolni. Vétek én is hibákat, bár nagyokat nem vétkezem, természetesen. Olyan város nincs, ahol játszottam, dolgoztam vagy csak átutazóban lettem volna, és ne mentem volna be az ottani templomba. Azért szoktam betérni, hogy megköszönjem a Jóistennek azt a helyzetet, amiben én vagyok" – árulta el a színésznő, aki ezt a szokását nem otthonról hozza, hisz mint mondja, gyerekként meglehetősen hányattatott volt a sorsa.

"Nagyon sivár gyerekkorral büszkélkedhetek. Elváltak a szüleim, és a bátyámat anyámnak ítélte a bíróság, míg engem az apámnak. Vagyis én kilencéves koromtól tizennégy éves koromig albérletről albérletre jártam édesapámmal, ahol ő szobát kapott. Huszonnégy év után váltak el a szüleim, mert apám beleszeretett egy kolléganőjébe. Ezután viszont negyven évig élt a második feleségével példás házasságban. A gyerekkorom ráment erre. Mégsem tudtam apámra haragudni, felnőtt fejjel azt mondtam neki, édesapám, egy életed van, most kell boldognak lenned, és ha így vagy boldog, akkor így vagy boldog. (...) Bennem viszont maradt egy nagy adag szeretetéhség. Én ezért igyekszem mindenkivel úgy viselkedni, ahogy szeretném, hogy velem viselkedjenek. Nem létezik, hogy én akarattal valaha az életben, megbántottam volna bárkit is, mert én sem szeretném, ha engem megbántanának. Ez a hit, amivel nem hivalkodik az ember, ez nagyon fontos, nagyon jó dolog, mert így az ember nem lesz gonosz, nem lesz rosszindulatú" – fejtette ki Zsóka, akinek egyetlen egy élő rokona sincsen, mégis igyekszik a mindennapokban megtalálni a szépséget, sokat jelentenek neki a barátai, ismerősei.

" Ami rossz volt a gyerekkoromban, én azt is megköszönöm, mert rengeteget tanultam belőle. Nekem egyetlen élő rokonom sincsen, fogadott családjaim vannak. Sokszor többet ér ez, mint egy vérrokon. Nem volt túl sok mélypont az életemben, de persze, olyankor kicsúszik, hogy „jaj, istenem, most segíts meg!" – mondta a színésznő, aki kétszer is férjhez ment, egy időben pedig sokat cikkeztek arról, hogy harmadszor is oltár elé áll, egy zenészhez ugyanis különös, sorsszerű kapcsolat fűzte, a távolság azonban elválasztotta őket.

"Volt nekem egy szerelmem, aki a Bergendy együttesben játszott pozanon. 1968-ban, amikor az együttes kiment játszani, akkor ő kint is maradt Regensburgban. Évekkel később, a keresztfiammal mentünk Regensburgon keresztül, nyaralni. Eszembe jutott, hogy Péter itt lakik, úgy meginnék vele egy kávét. Így hát a keresztfiam, aki négy nyelven beszél, fellapozta a telefonkönyvet, kikereste, és én felhívtam őt. Üzenetrögzítő vette fel, ezért elmondtam neki, hogy átutazóban vagyok, de amikor jövök visszafelé, esetleg hívjon fel, hogy igyunk egy kávét. Péter azonban nem jelentkezett. Nem tudtam, mi minden történhetett vele, hiszen akkor már tizenöt éve nem láttam. Hazaértem Magyarországra, kinyitottam a levélszekrényt, és ott várt Pétertől egy lap. Ezen az állt, hogy annyit gondolt rám az utóbbi időben. Épp Egyiptomban van, és nagyon boldog lenne, ha a megadott számon felhívnám. Soha nem fogom elfelejteni, mert ez így történt. Persze, újra felvettük a kapcsolatot, jó darabig arról cikkeztek, hogy harmadszor is férjhez megyek, de végül is, nem mentem férjhez újra. Mégis, ez döbbenetes volt, mert ő az én üzenetemet nem kaphatta meg, hanem épp egyszerre gondoltunk egymásra. (...) Ő engem nagyon szeretett, nem is nősült meg soha. Én pedig csak Németországban szembesültem vele, hogy ő mennyire szeret engem, csakhogy én akkor már nem akartam lekötni magam – mesélte a romantikus történetet Zsóka.