Kitálalt a kézis legenda: van még remény, de Argentínát verni kell

Fájó vereséggel kezdett a magyar férfikézilabda-válogatott a párizsi olimpián: Egyiptom vert minket 35-32-re. Erre a zakóra a sportág magyar legendája, Kovács Péter nem számított, viszont jelzés arra, hogy Európa egyeduralma megingott, ezt a sportágat már Ázsiában, Afrikában, Dél-Amerikában szintén magas színvonalon adják elő.

„Az első félidőben átszaladtak rajtunk” – említi Kovács Péter. „Ebben közrejátszott, hogy a védekezésünket sehol nem láttam. A második félidő javulást hozott, de későn, akkorra kizárttá vált a pontszerzésünk.”

Az ötkarikás negyeddöntős álmunk azonban még nem úszott el, ahhoz viszont a hétfő esti, Argentína elleni találkozót meg kell nyerni.

Az efféle típusú találkozókra mondják: ha törik, ha szakad, kötelező győzni! Fontos előfeltétel az, hogy a tatabányai olimpiai selejtezőn sziporkázó Imre Bence ismét csúcson szerepeljen. Az ő szélsőjátéka unikum, csakhogy nem szolgálták ki átadásokkal. A másik magyarázat az, hogy ő volt a nagy berobbanó a nemzetközi elitbe. Eddig afféle „ismeretlen katonaként” tekintettek rá, de ez már a múlt. Szinte bizonyos, hogy a dél-amerikaiak is lezárják a lövősávjait. 

Argentína nem egyszerű akadály, mert valamennyi játékosa megalkuvás nélkül hajt. A norvégok ellen is bizonyítottak az első csoportfordulóban, bár vereséget szenvedtek, de ha átgondoltabbak, taktikusabbak, megverhették volt a skandinávokat. 

„Ezen a meccsen csakis a győzelem számít, ellenkező esetben nehézzé válik a helyzetünk, újabb vereség nem fér bele. Aztán hogy a három közül a legrutinosabb kapusunkat, Mikler Rolandot előhúzza-e a pakliból Chema Rodríguez szövetségi kapitányunk, ezt csakis ő tudja. De tudják: alapszabály a kézilabdázásban, hogy mindig az a legjobb kapuvédő, aki éppen nem játszik…” – teszi hozzá Kovács Péter.