A Duna balladái – a Duna Művészegyüttes előadása

„A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Mintha szivemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.”
József Attila: A Dunánál

A Duna mentén élő népek számára a Duna, az életet jelentő, nyugalmat árasztó, hatalmas folyam, mely természetéből fakadóan határoz meg sorsokat, megmaradásunk kötelező záloga. A Duna múlt és jelen gigászi tanújaként hidat képez nyugat és kelet között. A Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig minden nép azonosul az embert próbáló és formáló nagy folyó-toposszal, mely a kezdetektől fogva hatást gyakorolt hagyományos műveltségükre. Mi, magyarok a nemzeti tudatunk alapjelképeként tekintünk rá. A Duna a tisztaság és megtisztulás szimbóluma, erőt adó, ihlető forrása megannyi művésznek. Stílusosan szólva, Dunát lehetne rekeszteni a róla szóló költeményekből.

A produkció címe – A Duna balladái – egyfajta romantikus költőiségre utal, de a ballada szó eredeti jelentésére: a táncra is.

Előadják: Duna Művészegyüttes és a Göncöl Zenekar
Közreműködik: StEfrem, Halász László
Zenei szerkesztők: ifj. Csoóri Sándor, Bubnó Tamás, Bubnó Lőrinc
Zeneszerzők: ifj. Csoóri Sándor, Gera Gábor
Díszlettervező: Michac Gábor
Jelmeztervező: Túri Erzsébet
Fénytervező: Lendvai Károly
Táncmesterek: Csoltói József, Csoltóiné Szalai Márta, Farkas Máté, Borbély Beatrix, Sáfrán Balázs, Szabó-Kenéz Enikő, Ónodi Béla
Tánckarvezetők: Soós Gyula András, Bonifert Katalin
Koreográfusok: Hégli Dusán, Juhász Zsolt, Mihályi Gábor
Rendező: Juhász Zsolt

Az előadás bemutatója a Nemzeti Táncszínházban, közös programként valósul meg.

Időpont: november 03., 19.00
helyszín: Nemzeti Táncszínház (1024 Budapest, Kis Rókus u. 16–20.)