Lélek és művészet: Klimt – a szecesszió és a megbocsátás kérdései

1897 áprilisában a Gustav Klimt, Kolo Moser, Josef Hoffmann és Joseph Maria Olbrich által létrehozott művészeti társulás szakított a hagyományokkal, a korra jellemző művészeti irányzatokkal, és valami teljesen újat hoztak be a köztudatba. Ez volt a bécsi szecesszió születése, az „Art Nouveau” – azaz „új művészet” megjelenése. Ekkor jött létre a Ver Sacrum, azaz Szent Tavasz című folyóirat, mely rendszeresen közölte Klimt alkotásait. Megalapították a „Vereinigung bildender Künstler Österreichs Sezession” nevű egyesületet, saját székházba települtek, melyet saját jelszavuk ékesített: „A kornak a maga művészetét, a művészetnek a maga szabadságát”. Ez volt a Szecesszió háza, amelyen megtalálható Klimt Beethoven-fríze és amelynek földszintje a mai napig kortárs festők munkáinak ad otthont.

Klimt leghíresebb alkotása a Csók című festmény, amelynek modelljével, Emilie Flögével az 1890-es évek környékén találkozott, s élete végéig szoros kapcsolatot ápolt vele, annak ellenére, hogy Klimt életében több hölgy számára is volt hely. Házasságot senkivel sem kötött, de különböző kapcsolataiból 14 gyermeke született, akik közül hivatalosan csak hármat ismert el.

A szabadság határai ott vannak, ahol elkezdem bántani a másikat. De azt azért mindannyian tapasztaltuk már, hogy időnként akaratlanul és elkerülhetetlenül sérülést, fájdalmat okozunk másoknak, szeretteinknek. Van, amikor ezt éjszakákon át tartó megbeszélés és bocsánatkérés követ, mégis ott marad belül egy fájó pont, és már semmi sem ugyanaz.

Meg kell bocsátani mindent? Kinek jó, ha megbocsátok? Ér néha nem megbocsátani? Egyáltalán, van igazi megbocsátás?

Gyere és beszélgessünk róla!

Belépő: 2800 forint

Időpont: szeptember 24., 18.00–20.00   

Helyszín: Esernyős kamaraterem (1033 Budapest, Fő tér 2.)