A klasszikus magyar gulyáslevesért nem véletlen bolondulnak a külföldi ínyencek. Ne feledkezzünk meg róla mi sem, ha már a miénk!
Nem véletlen, hogy a magyar leveses hírében áll. Egy tartalmas, finom leves kitesz egy kétfogásos ebédet is, ugyanakkor korai vacsorának is kiváló, nem terheli meg úgy a gyomrot, mintha száraz étellel laknánk jól. Egy jó kis gulyásleves ünneppé teheti a hétköznapot, de megállja a helyét egy különlegesebb alkalommal is, és akár vasárnapi ebédre is feltálalhatjuk egy finom süti vagy torta kíséretében. Az általunk ajánlott gulyásban kétszer annyi a leveszöldség, mint a hús. Mi csipetke és mindenféle tészta nélkül készítjük a gulyáslevest, de aki szereti, és nincs félnivalója a kilóktól, az természetesen rakhat bele kedvére.
50 dkg marha nyak vagy lábszár
35 dkg sárgarépa
15 dkg fehérrépa
20 dkg zeller
30 dkg karalábé
50 dkg burgonya
5dkg zsír (kacsa)
2 fej hagyma (közepes)
2 gerezd fokhagyma
só, bors, őrölt kömény, fűszerpaprika
Ízlés szerint fél hegyes erős paprika
Pörkölt alapot készítünk. Az apróra vágott hagymát zsírban megpirítjuk. Nem csak üvegesre dinszteljük, hanem picit meg is barnítjuk. Amikor ez már majdnem kész, hozzátesszük az apróra vágott fokhagymát és egy csapott evőkanál fűszerpaprikát, de vigyázzunk, hogy meg ne égjen! Ezután belekeverjük az apróra vágott húst, és sózzuk, borsozzuk, köményezzük, majd fedő alatt majdnem puhára pároljuk. (Nem rakunk hozzá vizet, alacsony hőfokon főzzük a saját levében.)
Ha van, öntöttvas lábost vagy kuktát javaslunk. Amikor a hús már majdnem az „igazi”, akkor hozzáadjuk az apróra vágott zöldségeket, szükséges mennyiségű vizet, és amennyi sót még igényel. Továbbra is alacsony hőfokon főzzük, körülbelül 45 percig. Amikor a zöldségek már majdnem jók, nem roppanak, de még nincs kész, akkor elzárjuk a tűzhelyet, és egy órát még hagyjuk az ételt fedő alatt összeérni.
A krumplit más méretűre vágjuk, mint a zellert és a karalábét, mert akkor az azonos színű zöldségeket könnyen meg tudjuk különböztetni, és aki a magasabb szénhidráttartalmú burgonyát kihagyná, könnyedén ki tudja válogatni tálaláskor.
„A forró zsiradék kibontja a paprikát” –ezt tanultam anyukámtól, ő pedig még Turós Lukács mesterséféktől. Ha a pirospaprikát a pirított hagymára szórjuk rá, akkor a forró zsírtól csodálatos íz-és illatanyag szabadul fel, amit nem szabad kihagyni a levesünkből!
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre