Járványok, amelyekkel már megküzdött az emberiség

Az emberiség már az első, rengeteg halálos áldozattal járó járvány idején sejtette, hogy a fertőzést valami szabad szemmel nem látható dolog terjeszti, és azt is elég gyorsan megtanulták, hogy melyik kórság ragályos és melyik nem. Erre zavaros elavaros elméleteket gyártottak, de aztán egyre világosabb lett, hogy a ragályok emberi érintkezéseken, kereskedelmi útvonalakon át terjednek.

Régen is megoldás volt a karantén

A vakcinák előtti időkben a nagyobb járványok ellen a karantén hozott megoldást. A fertőzötteket eleinte a saját otthonukban különítették el, később járványkórházakat hoztak létre. A 18. században Magyarországon tízévente végigfutott 4-5 nagyobb járvány, tífusz, pestis, diftéria, himlő vagy vérhas, a kolera. Amint egy bizonyos betegség kapcsán immunitást szerzett egy közösség, a kór 20-30 évre el is tűnt, viszont ahogy megjelent egy védettséget már nem élvező generáció, újra fellángoltak az adott kórokozóhoz köthető járványok.

A pestis Londonban pusztított a XV. században

Három és fél évszázaddal ezelőtt, 1665-ben egy pusztító járvány söpört végig Anglián, amely csak Londonban az akkori teljes lakosság negyedét, 100 000 áldozatot követelt magának. A nagy pestist megelőző 50 év során London lakossága megduplázódott: a szegénynegyedekben tízfős családok tömörültek össze kétszobás házakban, a sikátoros utcák nedvesek és koszosak voltak, az emberek mások által levetett ruhákat hordtak, az alapvető higiéniai feltételek sokhelyütt hiányoztak. A járvány London egyik legnagyobb szegénynegyedében, St. Gilesben robbant ki, és a Covid-19-cel ellentétben, amit egy vírus terjeszt, ez bakteriális alapú volt, ugyanakkor rendkívül ragályos, és aki elkapta, annak mindössze 30% esélye volt a túlélésre - derüt ki a Járvány: A nagy pestis című dokumentumfilmből.

Akkor is volt kötelező távolságtartás

1665 májusára nyilvánvalóvá vált, hogy komoly intézkedésekre van szükség a pestis megfékezése érdekében. II. Károly angol király egyik első rendelkezése az volt, hogy bezáratta a színházakat. A járvány súlyosbodásával pedig egészségügyi igazolást állíttattak ki a tünetmentes embereknek, amik hiányában nem szállhattak meg fogadókban, sőt a vidéki falvakból, városokból is visszafordították őket. Ekkor jöttek rá először a közösségi távolságtartás fontosságára is, plusz a fertőzött házakat lezáratták, az itteni tárgyak adásvételét pedig betiltották. A fizetésre szolgáló érméket ecetben tárolták, a piacokon a vevők és az eladók kerülték a közvetlen érintkezést, ezért a vevő maga vette el a megvásárolt árut. Az orvosok az azóta szimbolikussá vált madárfejszerű maszkot viselték, amelynek csőrében levendulával és más illatozó anyagokkal szűrték a levegőt. A maszkhoz viasszal bevont köpeny is járt, és nem is sejtették, hogy ezeken nem tudtak megkapaszkodni a tetvek és bolhák, ami életmentőnek bizonyult. Szintén fontos volt, hogy a pestis miatt kiürült házakat 40 napig tartották lezárva, ezt követően pedig kifüstölték és kimeszelték őket – ezek a tevékenységek szintén ártottak a kórokozóknak. Az emberek úgy védekeztek a kór ellen, hogy azt se tudták, mivel állnak szemben.

A koronavírust a tudomány egyedülállónak nevezi

- Ez a járvány, vagyis a Covid-19 valójában egészen egyedi, abban az értelemben, hogy van egy kórokozónk, amely nagyon könnyen terjed. Nagyon fertőző és nagyon könnyen átadható, és tünetmentes egyének is terjesztik – mondja Dr. MacDermott, a londoni King’s College akadémiai előadója az Independent című lapnak. Dr. MacDermott szerint ha például az ebolajárványt vesszük szemügyre, amely tünetmentes embereknél jellemzően nem fertőz tovább, láthatjuk, hogy emiatt a megfékezése is kivitelezhetőbb. A koronavírust ezzel szemben a tünetmentes egyének is terjeszthetik, emiatt a járvány terjedésének követése is sokkal nehezebb. Nem volna azonban egyedi, hogy maga a vírus nem tűnik el teljesen, a járvány azonban mégis megszűnik.