Hegedűs Endre Kossuth-díjas zongoraművész és „szintén zenész”, történetesen ugyancsak zongoraművész felesége, Katica 2016-ban volt a házasság hete arca. Idén Valentin-napon, 43 házas év után még mindig szerelmesként, a Szerelmes este című négykezes koncerttel örvendeztették meg a zeneszerető párokat.
Hegedűs Katicával a főpróba előtt beszélgetünk, míg férje már a koncertre készül, és zongorázik a háttérben, de utólag természetesen mindenben jóváhagyja a felesége által mondottakat.
– A villámgyors lánykéréssel indult kapcsolatuk elég tartósnak bizonyult.
– Három nap után megkérte Bandi a kezemet. Ismertük egymást látásból a Zeneakadémiáról, de aztán egy Ránki-hangverseny után hazakísért, másnap megint sétáltunk, és a harmadik napon már megkérte a kezem, és én igent mondtam. Ez volt életem legjobb döntése. A férjem ugyanezt állítja magáról.
– Mindent elsöprő szerelem?
– Utólag visszagondolva nagyon kockázatos dolog volt, de végülis, mégsem. Volt bennünk, mindkettőnkben egy belső bizonyosság. Összeért a szívünk, és pillanatok alatt egyek lettünk. Ez nagyon nagy kegyelem, igazi ajándéka a jóistennek.
– Ez kitartott négy évtizeden át?
– Mi is belekerültünk természetesen a 43 év alatt hullámvölgyekbe. Az a fontos, hogy tudatosítsuk: a hullámvölgyekbe mindig akkor kerülünk bele, amikor nem figyelünk egymásra, amikor úgymond elhanyagoljuk egymást, a kettőnk közös kapcsolatát. Ezt most már biztosan állíthatom.
– Mi segít ki a hullámvölgyből?
– Az a bizonyosság, ami a házasságkötésünkkor bennünk volt, amikor egymás mellett döntöttünk egy életre. Ez a bizonyosság, az a tudat, hogy ő az én férjem, és ez akkor is megvan, ha esetleg az érzelmeink nem éppen pozitívak egymás iránt. Akkor, amikor mi kimondtuk egymásra az igent, azt halálosan komolyan gondoltuk. Eddig akármilyen mélyre is került a kapcsolatunk, mindig tudtuk, hogy ez rendeződhet, csak rajtunk múlik.
– Mi a jól bevált módszer?
– Ahhoz, hogy a kapcsolatunkat rendezni tudjuk, beszélnünk kell egymással. Nekünk nagyon nagy segítség a kommunikációban a zene, ami mindig a szív mélyére hatol. Sokszor volt olyan, hogy távolabb kerültünk egymástól, de amikor leültünk zongorázni, kiderült, hogy végső soron semmi nagy baj nincs, amin ne tudnánk mi magunk változtatni. A másik óriási adomány, hogy hívők vagyunk, tehát mi nem ketten vagyunk a házasságban, hanem ott van velünk a jóisten, akitől nap mint nap kérjük a segítségét, és meg is kapjuk.
– Ennyi év után szerelmesek még, vagy csak a zongoraestjük címe az?
– A szerelemnek a kémiája nyilván lecsendesedik az idő múlásával. De a szerelem egyáltalán nem múlik el, csak átalakul a tudatos összetartozás, az agapé-szeretetté. Úgy szoktam fogalmazni, hogy azt a kezdetit, amikor a kémia sokkal erősebb volt a kapcsolatunk elején, és szinte berobbant az életünkbe, azt én nem cserélném el azzal, ami most van. Nem mennék oda vissza, mert ez most sokkal, de sokkal gazdagabb. Pont ez a gyönyörű a házasságban, hogy elköteleződünk egymás mellett, és a két ember eggyé válása, az mind a kettőnkhöz hozzáad. A közöttünk levő kapocs az egyre erősebb és szétszakíthatatlan. Tisztában vagyok vele, hogy Isten nélkül ez nagyon nehéz, de azt tudom mondani: vele működik.
– Három felnőtt gyermekük mellett már egy unokájuk is van, és úton a folytatás. Az anyasághoz képest milyen nagymamának lenni?
– Csodálatos érzés, de egészen más. A nagyszülőséget mi csak élvezzük. Két fiunk és egy lányunk van, a kisebbik fiaméknál van egy fiú unokánk, de már úton a kistestvér, a lányunknál pedig szintén érkezik az újabb unoka. Mi Bandival már a saját gyerekeinknél is azt tartottuk szem előtt, hogy az életük sorsdöntő kérdéseibe ne szóljunk bele. A párválasztás és a pályaválasztás kérdése szent. Az ő életük, az ő döntésük. Úgy gondoljuk, a gyerekeink vendégek a háznál, tehát mi felelősséggel tartozunk értük, feladatunk, hogy mindenben segítsük őket, hogy szeretni képes tisztességes emberek legyenek, de nem dönthetünk helyettük semmiben. Most, hogy anyós is vagyok, még árnyaltabb a helyzet: a menyemet és a vejemet a fiammal és a lányommal „ketten egynek” fogadom el. A fiamhoz most már hozzátartozik a menyem, és a lányomhoz a vejem, ebbe nekem tilos belepiszkálni. Tilos! Nekem segíteni kell az ő házasságukat. Teljes szívünkből és minden erőnkből erre törekszünk a férjemmel.
– Az anyós-meny viszonyban van még egy csavar
– Igen, nálunk a vejem és a menyem testvérek. Ez egy nagyon érdekes dolog. Ráadásul, akkor, amikor mi a házasság hete arcai voltunk, akkor történetesen annak az édesanyja és édesapja készített velünk interjút, aki mostanra a vejünk és a menyünk lett. Szóval a kétszeresen is a nászasszonyunk és a nászunk kérdezgetett minket a házasságról.
A házasság hete alkalmából a párkapcsolatok témakörét járja körbe a KINCS Percek, a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) videósorozata 2. része. A kisfilmből kiderül, Magyarországon az elmúlt évtizedben stabilabbá váltak a párkapcsolatok: 2010-hez képest megduplázódott a házasságkötések száma, a válások száma pedig hat évtizedes mélyponton van. A házasodási kedv ilyen mértékű emelkedésével rekordernek számítunk Európában. Bővebben a témában a www.koppmariaintezet.hu oldalon olvashatunk. A Kincs Percek videó itt megtekinthető.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre