Harminc évvel ezelőtt egy kiégett lakatosműhely helyén álmodta meg, és hozta létre azóta ikonikussá vált közösségi találkozóhelyét Viky, az egykori divatmodell. A Frankel Leó úti Calgary azóta is kedves helye a fiataloknak és az idősebb generáció tagjainak egyaránt. Most azonban Viky és az általa életben tartott Calgary segítségre szorul, és a törzsvendégek igyekeznek minden követ megmozgatni a megmentésére.
A Calgary fénykorában megfordultak itt az éjszakai élet legnagyobb bárzenészei, filmes- és művészemberek, még Gina Lollobrigida is. Mellettük azonban ez a hely mindig is nyitva állt (amikor a többi már rég bezárt) a fiatalok és minden jó szándékú betérő ember előtt. A háziasszony, Viky maga szerezte be az árut, takarított, készített harapnivalót, úgy várta a vendégeket, mint a barátait az otthonába. Így van ez most is, csak időközben Viky néni sem lett fiatalabb, ahogyan az élet sem olcsóbb. A közüzemi számlák, a parkolási díjak és az egyedül végzett vendéglátás meghaladja erejét, és veszélybe került a Calgary léte. Márpedig, ahogyan egyik unokája, Krisztián fogalmazott: „neki ez az élete”. A törzsvendégek is ragaszkodnak annyira ehhez a helyhez, hogy összefogással próbálják megmenteni.
„Javasoljuk a Calgary II. kerületi települési értéktárba való felvételét. A Calgary nemzeti érték, egy olyan helyi kincs, amely fontos szerepet tölt be a II. kerület, Buda és az egész főváros kulturális életében, megőrzését javasoljuk az utókor számára” – áll a törzsközönség által megfogalmazott felhívásban, amelyet eljuttattak a Helyi Értéktár Bizottsághoz is, megtoldva azzal az indoklással: „Ha az alapító a maga ihletését valósítja meg, a neki tetsző nagyvilágot sűríti kicsibe, akkor egyedi térélményt hoz létre a vendégeinek. Olyat, ami nem lesz a szomszéd utcában, de akár a szomszéd országban sem. Itt nem az ital számít, hanem az iható tér és iható hangulat.” Anyagi támogatásban is gondolkodnak, gyűjtést szerveznek, de kétkezi munkával ugyanúgy igyekeznek segíteni Viky néninek a takarításban, anyagbeszerzésben, a hely kikupálásában.
„Tizenöt éve ismerem ezt a helyet, egy riportban hallottam róla, eljöttem megnézni, azóta nagyon sok külföldi barátomat is elhoztam ide. Nagyon szeretem Viky nénit, egy tündér, és amit csinál, az nagyon családias. Sokszor itt hagy minket magunkra, van, hogy egy kicsit takarítunk, van hogy elmegyünk üdítőért. Ez egy olyan hely, aminek a hangulata utánozhatatlan. Ha lehet valamit tenni azért, hogy neki egy kicsit jobb legyen, akkor segítek” – mondta Baranyai Judit, miközben kezében egy seprűvel tüsténkedett a Calgary portája előtt.
Gerstl József virágkertész szintén nem tétlenkedett, a Frankel Leó úti bejárat elé ültetett néhány egynyári virágot, hogy szépítse a hely környezetét.
„Én 39 éve lakom itt a szomszédban. Huszonegynéhány éve voltam a feleségemmel egy koncerten, ahonnan hazafelé nagyon megszomjaztunk, mert igen meleg volt, és ide jöttünk be egy pohár söröcskére. Addig olyat én még nem láttam, hogy a feleségem elvette tőlem a sört , és egy pillanat alatt megitta. Na, itt ez történt, én azt a poharat megvettem, és azóta is megvan. Régóta ismerjük Vikykét, szívügyünk, hogy ez a hely lehetőleg megmaradjon.”
Zagyvai Márton vegyész 20 éve jár ide. Hogy miért? Azt mondja, mert a „Calgarynak van valami olyan családias jellege, ami semelyik másik helynek sincs a városban”. Majoros Andrást, Felhévíz és Újlak, II. kerületi városrészek önkormányzati képviselőjét a környékbeli lakók keresték meg azzal, hogy próbáljon segíteni a hatóságoknál, mert a mindenkivel önzetlen Viky néni komoly bajban van.
„Én soha nem jártam korábban a Calgaryban, az itt élők és az ide járó törzsvendégek hívtak el ide. Néhányszor beszélgettünk, és engem is magával ragadott az a családias hangulat, ami itt fogad. Láttam, hogy ez a hely mennyire fontos a környéken lakóknak, és a messzebbről jövőknek is. Mindenkinek nagy szívfájdalom lenne, ha ez is eltűnne Budapestről, mint sok másik. A Calgary az egyik utolsó ikonikus hely Budán, a fővárosban” – tudtuk meg Majoros Andrástól, aki a Helyi Értéktár Bizottság elnökeként javasolta a Calgary felvételét a nemzeti értékeket felvonultató helyi értéktárba, azok közé, amik a kerület kulturális és közösségi életében fontos szerepet töltenek be.
A Calgary 30. születésnapján ott voltunk mi is, ahol Csorba Lóránt teremtett igazi Calgary-hangulatot Viky néninek és a törzsvendégeknek, mert ha buli van, akkor Lóci játszik. A születésnapi meglepetéskoncertet még a korábban Lócival és feleségével, Bettivel készített beszélgetésünkkor egyeztettük.
„Ez a Calgary nem egy olyan hely, mint az átlagos helyek. Viky néni legendás helyén én 14 évesen voltam először. Egy órát kellett várni még az éjszakai buszig, amikor ide betértem, és éppen csak annyi pénzt tudtunk összedobni, ami elég lett volna egy forró teára. Viky néni mondta, hogy na, akkor ezt felejtsük el, és én rögtön tudtam, hogy ez egy jó ember. Onnantól itt mindig jól éreztem magam, és később már jöttem zenélni is, szeretetből”.
Lóci szavait Viky néni is megerősítette.
„Érzem a szeretetet, ami körülvesz. A fiatalok, akik idejönnek, tudják, hogy egy-két zsíros deszkát mindenképp kapnak, finom lila hagymával. Akármennyire is szükség volna rá, nem érdekelnek az anyagiak, inkább az a fontos számomra, hogy ha itt ül nálam 3-4 pár, ők jól érzik magukat, és megbecsülik ezt a helyet – meséli Viky néni, aki egy kiégett lakatosműhelyből, jelentős hitel felvételével álmodta és valósította meg ezt a helyet, egy barátságos Calgaryt Budapesten.
És hogy miért pont Calgary lett?
„Kerekes Sándor annak idején a Komjádiban úszott, ő mesélt nekem arról, hogy Calgaryban, ahol élt, nem zárják a kapukat, a házakat, becsületesek az emberek. Ez szimpatikus lett nekem, úgy éreztem, ez a hely is ilyesmi kéne legyen, ahol jó emberek összegyűlnek, bíznak egymásban, és jól érzik magukat együtt, elneveztem hát Calgarynak.
Viky 30 évig a divatszakmában dolgozott, több filmben szerepelt, epizódszerepekben olyan színészóriások mellett volt, és élvezte barátságukat, mint Latinovits, Ruttkai, Mensáros, Sinkovits, Márkus. Régóta készül könyvet írni a történetéről. Csak hát mikor? Egy személyben a Calgary háziasszonya és mindenese, és lélekben bármennyire is fiatal, nehezen győzi már a fizikai és közüzemi számlaterheket. Feladni azonban nem szeretné. Érthető, hiszen eredetileg is azért hozta létre ezt a helyet, mert segíteni szeretett volna vele.
„Voltak barátaink, művészemberek például, akik majd éhen haltak. Gondoltam, kell egy hely, ahol ők eladhatják a képeiket, a munkáikat miközben a vendégek esznek-isznak valamit. Hajnalban bejön valaki negyed 4-kor, az kap egy jófajta kacsazsíros kenyeret lila hagymával, de ha szerencséje van, még főtt étel is akad” – biztat Viky néni, aki egykor ugyanezzel kínálta Gina Lollobrigidát Vitray Tamással együtt vagy Hajós Andrást és Király Viktort is, amikor itt zenéltek.
Viky néni annak idején saját antik bútoraival, tárgyaival, személyes ruhadarabjaival rendezte be a Frankel Leó úti kiégett lakatosműhelyből született Calgaryt, és teremtette meg az egyedülálló miliőt, amelyhez ma Pötyi és Cilus, egy kutyus és egy cica is hozzátartozik. A Calgary-Viky-hangulatot ma sem csak a fiatalabb korosztály kedveli. Békés Éva Németországban dolgozott óvodapedagógusként, ma már nyugdíjas, de évtizedek óta hazajár a Calgaryba.
„A Viky-bizi óta ismerem a Vikyt, több, mint 30 éve. Születésnapozni, családi, baráti összejövetelekre is ide jövünk. Én amolyan éjjeli bagoly vagyok, most is szeretek bulizni. Ilyen hely nincs több a világon, maradnia kell!”
Ezt nézd meg!
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre