Minden magyarnak könny szökött a szemébe, ezt üzente nekik Kapu Tibor

Kedves magyarok!

Habár erősen korlátozott volt a hozzáférésem az otthoni hírekhez az elmúlt három hétben, úgy hallottam, hogy sok minden történt, és sok minden változott. Én annyit el tudok mondani, hogy itt mi történt az űrállomás fedélzetén az elmúlt három hétben. Rengeteg munka, rengeteg tudomány, rengeteg ötlet, rengeteg kitartás történt annak érdekében, hogy ezt a programot sikerre vigyük.

Én nagyon remélem, hogy annyira büszkék vagytok rám és a programra, mint amennyire én büszke voltam a kutatóinkra az elmúlt három hétben.

Magyarország az elmúlt hetekben visszakerült a világűr térképére, és higgyétek el, ez innen fentről nagyon jól látszik.

És az elmúlt hetekben Magyarország éveket lépett előre olyan tudományterületeken, mint a biológia, a dozimetria, a táplálkozástudomány, a termékfejlesztés, és még sorolhatnám.

Az én személyes célkitűzésem és kívánságom, hogy a HUNOR-program egy valami hatalmasnak legyen a kezdete, és azért, hogy ez megtörténjen, arra szeretnék mindenkit kérni, hogy higgyen abban, hogy mi, magyarok, képesek vagyunk olyan dolgokra, mint amit az elmúlt három hétben elértünk.

Ezért hogyha kell, akkor a gyerek, ha táncolni akar, menjen táncolni, hogyha a gyerek sakkozni akar, menjen sakkozni, és hogyha anya azt mondja, hogy tévé csak a házi után van, akkor tessék megcsinálni a házi feladatot, és csak azután tévézni.

Mert mi, magyarok, megmutattuk már olimpián és világbajnokságon és most a világűrben is, hogy képesek vagyunk szinte a lehetetlenre is. És nemcsak a világűrben van szükségünk olyan tehetségekre, hanem az élet minden területén.

Úgyhogy most hazamegyünk, és megígérem, hogy elmesélek mindent, ami itt az elmúlt három hétben történt, de csak akkor, hogyha ti is elmesélitek, hogy milyen volt azt a küldetést végignézni Magyarországról, az otthonunkból az elmúlt három hétben.

Odahaza találkozunk.