Rákos nagypapái emlékére futotta le a maratont a 9 éves fiú: „Állandóan csak futok és játszom”

Alig egy nappal a kilencedik születésnapja után Linden felhúzta a cipőjét, és áthaladt a Blue Nose Marathon célvonalán, és édesapja, Carlos Meza oldalán teljesítette a versenyt.

„Az iskolában állandóan csak futok és játszom” – mondta boldogan Linden.

Az Új-Skóciából származó fiatal futó több mint másfél évet töltött a 42,2 kilométeres teljesítményre való felkészüléssel. Fokozatosan építette fel a teljesítő képességét az ifjúsági versenyekről az 5 km-es, 10 km-es és végül a félmaratoni távra.

Meza, aki egyben az edzője, valamint okleveles erőnléti és kondicionáló edző is büszkeséggel beszélt Lindenről: „Nagyon élvezte. És amikor jött a Kék Orr, megkérdeztük, hogy a gyerekek 2 vagy 4 kilométeres távját szeretné-e lefutni, de ő ki akarta próbálni az 5 kilométert. Ezért azt mondtuk: »Ha nagyon akarod, akkor felkészíthetünk rá«. És ő megtette.”

Linden elhatározta, hogy lefut egy teljes maratont, amit az a vágya motivált, hogy addig teljesítse a kihívást, amíg még kilencéves. A döntés, hogy pénzt gyűjtsön a rákkutatásra, még több motivációt adott Linden küldetésének. Kora ellenére Linden végig koncentrált maradt a szigorú edzés során. Mivel a születésnapja a Kék Orr előtti napra esett, a versenynap előtt az édesapjával együtt lefutottak egy teljes maratont egy ösvényen. 

„Két héttel előtte lefutottam a maratont, és nem szóltam senkinek, csak egyedül futottam apámmal a BLT-ösvényen” – árulta el Linden, majd folytatta: 

„A nagyapám egy éve hunyt el rákban, a másik nagyapám pedig rákos, ezért úgy döntöttem, hogy pénzt gyűjtök a rákkutatásra. Nagyon büszke voltam magamra, amikor átértem a célvonalon.”

Édesapja szerint még a maraton legnehezebb szakaszai alatt is mosolygott. És hogy mi lesz a következő lépés? Az még bizonytalan.

„A maraton utolsó 15 kilométerén boldog gyerek volt, nevetett, viccelődött. Tökéletes nap lett belőle.”

(VIA)