„A rákdiagnózis után a férjem félt attól, hogy a közelembe jöjjön, látta a fájdalmam”

Antonia Diggle nem számított arra, hogy mindössze 39 évesen rákos lesz, és még abban sem volt biztos, hogy amit a mellében érzett, az egyáltalán csomó-e. Antonia, a manchesteri Oldhamben élő kereskedelmi belsőépítész most 46 éves és kétgyermekes anyuka.

„A mammográfiás vizsgálatok még nem kezdődtek el, de két héten belül biopsziára küldtek, és még aznap közölték velem, hogy 3. stádiumú HER2-es mellrákom van. Minden kezelést megkaptam, amit csak lehetett. Négy különböző kemoterápiát, lumpektómiát, majd 26 sugárterápiát. Aztán öt éven át gyógyszereket kaptam, hogy leállítsák a petefészkeimet” – mesélte küzdelméről Antonia, aki felidézte, hogy a mellrák hogyan fosztotta meg minden nőiességétől: 

„Eltűnt a hajam, a szempillám, a mellem. Aztán mindennek a tetejébe a libidóm is elment, és elkezdtem izzadni az éjszaka közepén. Már a járás is fájdalmas volt, ezért helyileg ösztrogént kaptam. Minden 40 év feletti nőnek ezt kellene szednie, az anyukám is ezt szedi, pedig 82 éves!” 

Antonia Diggle elárulta, hogy a megterhelés miatt szakítottak férjével. 

„A férjem a legjobb pillanatokba sem tudott a szexről beszélni. Ő nem volt képes megbirkózni vele, én pedig a korábbi önmagam elvesztését gyászoltam. De valójában mindig is ott volt a tűz, csak újra kellett gyújtani. Szerencsére újra összejöttünk.”