Endrédy Gábor: Nálunk nem ciki, ha a céges bulin elfajulnak a dolgok

Endrédy Gábor Endrődi Ági kollégájával játssza a Karikó Éva által rendezett, A szerelem hullámvasútján című felolvasószínházat a Házasság hete nyitányán, február 11-én a lakóhelyén működő Vojnovich–Huszár-villa szalonjában. A fiatal színművész feleségével 3 gyermeket nevel, és 9 évnyi tapasztalat után azt állítja: a házasság után is van élet.

Metropol: Mikor, hol ismerted meg a feleséged, és hogyan lett a kapcsolatból házasság?

Endrédy Gábor: Feleségemmel, Szilvivel még a gimnáziumban ismerkedtünk össze egy evezőstáborban. Az érettségi után hosszú ideig nem tartottuk a kapcsolatot, majd egy buliban újra összefutottunk, ahol hajnalig beszélgettünk egymással. Az újabb találkozást aztán sok randi, majd együttjárás és esküvő követte. Kilencedik éve vagyunk házasok, három gyermekünkkel élünk Budatétényben. A hosszabb külön töltött idő alatt mindketten a saját bőrünkön tanultuk meg, milyen egy rossz kapcsolat. Mindkettőnkben kitisztult, hogy milyen emberek is vagyunk valójában, és milyen társra vágyunk. Amikor újra egymásba botlottunk, már nem volt kérdés: egymásnak tartogatott minket a jóisten.

„Apaként és férjként jobban tudok alakítani egy házas férfit”

Metropol: Gábor, milyen érzés egy ilyen nagyon bensőséges kapcsolatot egy kollégával megeleveníteni, például A szerelem hullámvasútjában?

Endrédy Gábor: Tizenöt éve vagyok színész és kilenc éve vagyok nős. Nem tekintem ezt soknak, de némi rutinon már van abban, hogy a szakmámat ne keverjem össze a magánélettel. Annyira engedem bele magamat egy szerepbe, amennyire az az előadáshoz szükséges. A kollégámat is annyira engedem közel magamhoz, amennyire azt a produkció megköveteli. Tovább azért nem megyek, mert szükségtelen. Nagy butaság lenne, hiszen boldog ember vagyok.  Feleségemmel tizenegy éve vagyunk együtt, sok mindent átéltünk, de még nem vagyunk nagyon öregek, dolgozunk azon, hogy még több mindent megélhessünk. Az eddigi tapasztalataim segítenek, hogy mélyebben megértsek helyzeteket, problémákat, amiket színészként aztán meg kell mutassak a közönségnek. Apaként és férjként jobban tudok alakítani egy házas férfit, apukát, hiszen nemcsak közel áll hozzám a figura, hanem én magam is az vagyok. Az át nem élt helyzetekre és életszakaszok problémáira pedig ott van a fantázia és a figura-les. 

„Csapatmunka extrákkal: kollégák vagyunk” 

Metropol: Adnak-e neked a személyes életedhez, a saját házasságodhoz kapaszkodót ezek a szövegek, a játszott szerepek?

Endrédy Gábor: Igen, nagyon is. Más írók, költők zseniálisan fogalmazzák meg azt, ami bennem is mozgolódik. Varró Dániel például sokkal finomabban, irodalmi nyelven írja le, milyen érzés éjjel arra kelni, hogy sír a pár hónapos kisfia, mert újra tele lett a pelenkája. Emlékszem, én az ilyen szituációban sokkal vulgárisabb szavakat használtam.

Metropol: Mit jelent számotokra a házasság? Mi az a plusz, amit ad az együttéléshez képest?

Endrédy Gábor: A házasság számomra egy életre szóló szövetséget jelent a másik emberrel. Csapatmunka extrákkal. Ő innentől kezdve nemcsak a párom, de a társam is. A házastársam a munkatársam. Kollégák vagyunk abban, hogy néhány gyerek boldog életet élhessen. Kollégák vagyunk abban, hogy egy háztartás ne zuhanjon össze, és senki ne haljon éhen, aki benne él. Kollégák vagyunk abban is, hogy a másik ember se essen szét mentálisan, sőt kihozhassa az életéből azt, amit isten tervezett vele. Kétfős hadsereg vagyunk, egy malomban őrlünk. És itt nem ciki, ha a céges bulin elfajulnak a dolgok és pikáns részei is lesznek az ünneplésnek. A házasságban már a felelősségvállalás is jelen van. Felelősséget vállalunk a másik emberért és ha vannak, akkor a gyerekekért. De szerintem ezektől a szavaktól nem kell megijedni. A kitartó munkát előbb vagy utóbb úgyis siker koronázza. A közös sikerekért pedig megéri együtt dolgozni, együtt élni. 

„A házasság után is van élet”

Metropol: Nehéz volt az elköteleződés?

Endrédy Gábor: „Nem szeretnék stresszelni senkit, de a házasság a legfontosabb döntés az életben. Minden egyéb, például munka, lakhely már másodlagos, hiszen ezeket variálni még kisebb gonddal lehet a későbbiekben, mint a házastársat lecserélni. Azt is lehet persze, csak sok a sérülés és a járulékos veszteség. Ezt a döntést akkor érdemes meghozni, ha már elpárolgott a rózsaszín köd, és valamennyire ismerem magamat, tudom, hogy mire vagyok képes, és mire nem, ugyanakkor látom a párom rossz tulajdonságait is. Ha azokkal együtt is tudom szeretni és szeretném őt boldoggá tenni, akkor nincs más hátra: ásó, kapa, nagyharang! És nyugi, a házasság után is van élet…

„A feleségem is fent ül velem ezen a járgányon”

Metropol: A szerelem hullámvasútján – hol ültök ti most, így 9 év után?

Endrédy Gábor: A házasságunkat egyelőre egy simább, nyugodtabb hullámvasúthoz tudnám hasonlítani, amiben nagyon nagy mélyrepülések még nem voltak. Bízom benne, hogy nem is lesznek! A szakmai életem, a családom eltartása színészként már sokkalta durvább, egyenesen a mélybe repülő, aztán hirtelen az égre törő, kanyarokkal és hurkokkal teletűztelt hullámvasút, amihez sokszor halált megvető bátorságra van szükség. Ebbe a kalandba óhatatlanul is belerángattam a feleségemet, így szegénykém ő is fent ül velem ezen a járgányon. De úgy látom, hogy már egészen hozzászokott, és ha szakadék jön, akkor be tudja kapcsolni a biztonsági övet. Sőt! Szerencsém van, mert bátorítani is képes, ha olykor én fogynék ki a spirituszból!