Őrjöngenek a magyar vásárlók, áll a bál a boltban kapható pékáruk miatt

A tésztája szinte nyers volt, amit persze csak hazaérve vettem észre. Mindez közvetlenül a karácsony előtti napokon történt. Amikor hatalmas volt a hajtás, rengeteg volt a vásárló, és gondolom, az üzlet sütödéjében dolgozók is rendkívül le voltak terhelve. Mégis, azt gondolom, hogy ilyen minőséget semmilyen körülmények között nem lenne szabad kiadni a kezeik közül. Feleslegesen fizettem ki több száz forintot. Ehetetlen árut kaptam cserébe. Mielőtt a pultba kerül, megvizsgálja egyáltalán valaki? Vagy mindegy, hogy milyen, csak meglegyen a szükséges mennyiség?

Itt a koronavírus, az influenza, és ki tudja még, mennyi fajta fertőző betegség. Nehéz szó nélkül elmenni amellett, amikor valaki az orrát fújja, majd a zsebkendőt zsebre vágja, és szabad kézzel elkezd a kiflik között válogatni. A szülők se mindig szólnak rá a gyerekekre, hogy használják a csipeszt – így aztán soha nem is fogják megtanulni, hogy ha a kezükkel kotorásznak a pékáru közt, az nem helyénvaló

Szeretném én is hangsúlyozni ugyanezt. És elsősorban a kisgyerekes szülőket szeretném megkérni arra, hogy utasítsák rendre csemetéiket, amikor puszta, és néha láthatóan piszkos kézzel elkezdenek matatni, válogatni a zsemlék, kiflik, egyéb finomságok között. Igen, tudjuk, hogy a pékségben is leeshet a földre a késztermék, amit a vevő nem lát, mégis megveszi. Én azonban hiszek abban, hogy azért a legtöbb helyen ügyelnek a higiéniára, és nem dobálják, illetve fogdossák össze a pékárut, mielőtt a polcra kerül. És tényleg ott a csipesz mindenhol, csak használni kellene. Nem véletlen az sem, hogy a legtöbb helyen csukható fedelű dobozokban kínálják a portékát. Van olyan áruház is, ahol nyitott kosarakból lehet kivenni a péksüteményeket – ezeken a helyeken soha nem is vásárolok, mert nem tudom, előtte hányan fogdosták össze vagy köhögtek rá az árura