Persze vannak hibák, nehézségek, de ha béke van, fedél a fejünk felett, és tudunk tenni valamit a bevásárlókosárba, akkor örüljünk mindannak, amit így a XXI. század elején az Úr adott nekünk – üzeni Advent idején a ferences rendi szerzetes.
Különleges karavánnal érkezett Advent idején Böjte Csaba atya Magyarországra. A ferences rendi szerzetes tapasztalatai szerint a kereszténységet nem kell temetni, nem igaz, hogy "lefutott téma". Az atyát az ünnepi időszakról, a kiteljesedésről és a legújabb kötetekről kérdeztük.
– Milyen körúton van most Magyarországon?
– Nyolcszáz évvel ezelőtt alkotta meg Assisi Szent Ferenc az első betlehemet. Szénát, szalmát jászolt készített, a szomszédtól kért kecskét, ökröt, szamarat és berendezte a betlehemi istállót. Greccio városában 1223-ban így ünnepelte meg Jézus Krisztus születésnapját. Ennek emlékére és örömére egy mobil betlehemmel indultunk el Sepsiszentgyörgytől Budapestig, hogy láthatóvá tegyük a kétezer évvel ezelőtti eseményeket advent idejében. Az Összetartozás Karavánja 110 méter hosszú, fűthető a lakói miatt. Az autóknak külön rendszáma volt, ez Greccio 800.
– Milyen fogadtatásra talált? Hogy érzi, nyitottak-e az emberek a kereszténységre?
– A programsorozatot Budapesten nyitottuk meg, az Erzsébet téren készítettünk egy telepített kupolát, amely segítségével Betlehembe repítjük vissza a látogatókat. Ez a világ első vetített 360 fokos betlehemes installációja. A fő üzenete a béke és az elfogadás. Beszédet mondott Soltész Miklós államtitkár és Szentgyörgyvölgyi Péter belvárosi polgármester. A programot a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatja.
Mivel nem tud minden ember eljutni a budapesti kupolába, és azt szerettük volna, hogy minél több emberhez eljuttathassuk Betlehem üzenetét, ezért elindítottuk az Összetartozás Karavánját, amely december 10-én indult. Mi a ruhákat, a díszletet és az állatokat is–gondozókkal együtt–, a Fővárosi Nagycirkusz jóvoltából vittük magunkkal, a szereplőket viszont nem. Így mindenütt a helybeli fiatalokat, gyerekeket, de a felnőtteket is bevontuk a történésekbe. Kérdeztük például a fiatalokat: "itt van Mária szép ruhája, ki akarja magára ölteni?" De nem csak a ruhát, hanem az erényeket is. Mária befogadó jóságát, Isten és az ember felé. A jókedvet, erőt és életörömet. Volt, ahol három-négy-öt lányka is beöltözött. Beszélgettünk arról is ahogyan akkor volt. Akkor is volt, aki elutasította a kis Jézust, a szent családot. Nagyon tetszett az egészben, hogy például Petrozsényben a polgármester is eljött. Sőt, a helyi plébános beöltözött napkeleti bölcsnek vasárnap délután a főtéren, a karácsonyi vásár kellős közepén. Senki egy rossz szót nem szólt, sőt mindenki teljes összefogásban volt. Tehát nem igaz az, hogy a kereszténység egy lefutott téma. Én azt gondolom, hogy a mai ember igenis a befogadást, a szeretet kultúráját nagyra értékeli és magáénak tartja. Mert jó dolog jónak lenni, jó dolog szeretni és szeretve lenni.
–A napokban jelent meg a létezés öröme című könyve. Miért választotta ezt a témát?
– Én azt látom, mindenki az örömöt keresi manapság. De az öröm olyan, mint a gombák. Vannak köztük jók, és vannak köztük bolondok. Ezért ma az a fontos, hogy megmutassuk, melyek azok az örömök, amelyek az embert maradéktalanul boldoggá teszik, és melyek azok, amelyek kilúgoznak, lehúznak, megmérgeznek bennünket.
–A szüleit gyerekként elvesztette, fáj még a hiányuk?
– Mindig imádkozom értük, nagyon sokat köszönhetek nekik. Azt gondolom, hogy ami jóság van bennem, tőlük örököltem. Meg is vagyok győződve arról, hogy a mennyek országában valószínűleg egymás mellé ülünk. Mert Isten örök szeretettel szeret bennünket, nincs lejárási garancia!
–Fényből és sárból címmel az első életrajzi kötet is megjelent önről, Csender Levente tollából...
–Fontosnak látták, hogy írjanak rólam, én eléggé tiltakoztam.
- Tiltakozott, mert szerény ember...
- Hát, ez kicsit olyan érzetet ad, hogy akkor most hátra lehet dőlni, de egyáltalán nem érzem úgy, hogy ezt kellene tennem.
– Milyen volt a beszélgetés közben végigtekinteni a múlton?
–Számomra az élet ajándék, és hogyha valakitől ajándékot kapok, akkor annak szoktam örvendeni. Hogy most például meglátogatok egy beteget a kórházban, nekem ajándék és öröm. Ilyen volt. Mi, keresztények nem vagyunk fakírok.
–Hogyan érti ezt?
–Nekünk az a dolgunk, hogy békében, örömben, jó testvérekként, szeretetben éljünk. Az ember tudatosan dönt emellett. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy ezekben a napokban Mária legyen a példaképe. Egy gyönyörű szép magnifikátot őrzött, meg a Szentírást tőle: magasztalja lelkem az én Uramat, s örömébe bújunk. Hát ez kellene mindannyiunkat betöltse most Advent idején. Hiszen hál' Istennek béke van a Kárpát-medencében, hál' Istennek mindenkinek azért szép ruhája van. Azt láttam, hogy a bevásárlókosarakat is mindenki jól megrakja. Szóval dőljünk hátra, és örvendjünk mindannak, amit a XXI. század elején a Jóisten nekünk adott. Persze vannak hibák, nehézségek és bajok, de úgy gondolom, hogy vagyunk elég bölcsek és erősek, okosak ahhoz, hogy ezeket megoldjuk, és jó végre vigyük. Ezzel az optimista, bizakodó, reményteli hanggal kívánok áldott karácsonyi ünnepeket, és egy nagyon boldog új esztendőt a kedves olvasóknak!
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre