„Rettegtem, hogy meghal a kisfiam” – rákkal küzd az óvodás Botond

Éppen az első óvodai napjára készült az akkor két és fél éves Botond, amikor kiderült: leukémiában szenved. A Békés megyében, Eleken élő család kálváriájáról a Bors számolt be elsőként. Szelényi Zsanett, a kisfiú édesanyja kendőzetlenül mesélt a küzdelmükről. 

Nem tudták csillapítani a lázát 

– kezdte az édesanya. „2021 augusztus 28-án mentünk Botival a gyerekorvoshoz, mert már sokadszorra lázasodott be, amit egyszerűen nem tudtam semmivel se magyarázni. Az orvos is mindent megtett, de a tesztek eredményei mind negatívak lettek, így nem értette, mitől lázas a kisfiam. Ekkor beküldött minket a kórházba, hogy készítsenek Botinak egy vérképet. Még nem is sejtettem, hogy az egész életünk fenekestül felfordul…"

Óvodába készült a kis Botond

Zsanett elmondta, hogy a kórház után rögtön vásárolni indultak, ugyanis Botond másnap kezdte volna az óvodát.

– idézte fel az anyuka. „Ám amikor hazaértünk, jött a telefon, hogy várnak minket Szegedre a kórházba, ugyanis az eredmények alapján a gyermekem 90 százalékban leukémiagyanús. Még aznap este elindultunk a kórházba, ahonnan már haza se engedtek minket.”

„Meg fog halni a kisfiam!”

Amikor az orvosok megmondták Zsanettnek, hogy Botond rákos, egy világ omlott össze benne.

„Az első gondolatom az volt, hogy el fogom veszíteni a kisfiamat! Én nagyjából tudtam, hogy miről szól ez az egész, mert előtte hat évvel apukámmal végigcsináltuk ugyanezt.”
 

Munkáját is ott kellett hagynia 

 – meséli. „Mivel Botival egyfolytában ott kellett lenni a kórházban, a testnevelői állásomat is ott kellett hagynom. Végül megkértem a szüleimet, hogy költözzenek hozzánk, vigyázzanak a két kislányra, mert ezt egyedül nem lehet csinálni…”

Botondot féltik a testvérei is 

Zsanett természetesen leült és beszélt a két lányával is Botond állapotáról.

– mondta.  „Pszichológushoz járattam őket egy ideig, nem azért, mert kellett, hanem mert nem akartam, hogy később emiatt gondjuk legyen. A nagyobbik hamar felnőtt, hiszen sokat volt egyedül. A középső gyermekem viszont nagyon nehezen viselte a dolgokat. Sokszor volt stresszes, fájt a hasa, nem aludt, sokat sírt. Ő a mai napig, amikor Botit vinni kell kontrollra, jön velünk, mert azt mondta: Anya, nem fogtok hazajönni! Fél nagyon, hogy elveszíti a kisöccsét.”

Még zajlik a kezelés

 – tette hozzá az anyuka. „Nemrég oviba is el tudott menni Boti, de csak maszkban. Nagyon ügyes, tudta, hogy játék közben sem veheti le. Jelenleg minden este kemoterápiát kap és hetente egyszer egy nagyobb dózist. Ez annyiszor tolódik, ahányszor beteg lesz, megfázik, mert akkor a kemoterápiás fenntartót leállítják. Ilyenkor az nem szedhető, mert a megfázásból se gyógyulna fel. Továbbá havonta egyszer vérképet néznek neki.”

Szükségük van a segítségre

 – sóhajt nagyot az anyuka. „Most, amióta Boti oviba jár, visszamentem dolgozni, de nagyon sok elmaradásunk van. Szükségünk lenne egy kis anyagi segítségre vagy esetleg Botinak bármire. Már az segítség, ha nem nekem kell megvenni a szükséges dolgokat.”

Három gyermeket egyedül nevelni amúgy is nehéz, hát még akkor, ha a legkisebb gyógykezelésre szorul és aggódni kell az életéért! Zsanett keményen helytáll és kitart, mert szeretné végre egészségesnek látni kisfiát és boldognak a lányait.