„Azt hittem, meghaltam” – Megtalálták Szelmát, akit a HUNOR tagjai mentettek ki a romok alól Törökországban

Megrendítő videóchat keretében talált egymásra szerda este a földrengés romjai alól hétórás munkával kimentett Szelma és az Alfa csapat. A HUNOR legénysége olykor szó szerint a két kezével kaparta ki a nőt a törmelékből. Szelma három napig feküdt egy résnyi helyen, sokszor nem tudta eldönteni, hogy a túlvilágon van-e, vagy a valóságban – írja a katasztrófavédelem.

A nőnek egy kérdése volt a fiúkhoz: megfordult-e a fejükben, hogy feladják, és nem fogják őt megmenteni?

– válaszolta neki Farkas Roland alegységvezető.

Szelma arról beszélt, hogy felébredt a földrengés előtt pár perccel, és a csillár őrült himbálását figyelte. Amikor rájött, hogy már nem tud kimenekülni a második emeleti lakásából, az ágy mellé vetette magát, és védte a fejét, ennyit tehetett.

„A szó szoros értelmében azt hittem, meghaltam, és az egész város elpusztult. Nekem azt mondták, a Rönesans Rezidans 9-es erősségű földrengést is kibír. Ha mégis összeomlott, az számomra azt jelentette, hogy Antakya a földdel vált egyenlővé. Egy idő után rájöttem, hogy mégsem haltam meg, kiabáltam, hogy hall-e engem valaki, és egy kővel a mellettem lévő fémet ütögettem.”

A beszélgetésbe Szelma fia is bekapcsolódott, aki elmondta, hogy a földrengés hírére azonnal elindult Isztambulból Antakyába, és megtalálta a magyarokat, akiknek a porba rajzolta le a szálloda alaprajzát, és azt, hogy szerinte hol van az édesanyja.

Amikor a szűk járatok egyikében, az épület belsejében Kormos Laci meghallotta, hogy a romok alól valaki kiabál, akkor a nő már három napja feküdt ott. Fázott, mínusz kilenc fok volt, rázta a hideg, fájt a lába, amelyre rázuhant egy bútor, tele volt a szája törmelékkel, de valahonnan mindig érkezett friss levegő, és néha hangokat is hallott. Ezekről nem tudta eldönteni, hogy hallucinál-e, vagy valóban hallja azokat.

Amikor végre a mentés eljutott addig, hogy a tolmáccsal is tudott beszélni (és ekkor még mindig hosszú órák voltak hátra), akkor történt az a bizonyos félreértés, hogy a Szelma nevet Laci Szalmának értette, és a műveletirányításnál várakozó fiú, Szelma fia összeomlott, mert azt hitte, mégsem az anyját találták meg a kutató-mentők.

Mint kiderült, az alfák több oldalról is megpróbálták megközelíteni őt, végül valahogy áttörték a födémeket, és egy keskeny résen kiemelték a lábán súlyosan megsérült nőt. Mindeközben Szelma észlelte az utórengéseket, néha elaludt, és próbálta beazonosítani, hogy merről hallja a zajt.

„Önök megmentették az életemet, és most is megelőztek engem. Szerettem volna megkeresni önöket, és remélem, hogy ha Antakya újraépül, ott találkozunk…” - mondta könnyeivel küszködve.

A képeken a tegnapi nap megrendítő pillanatai láthatóak, kemény, de elgyöngült férfiak, és az a bizonyos Benjamin nevű cica, amelyik Szelmával együtt került elő a romok alól, és amelynek gazdái nem élték túl a földrengést: