Magukra maradtak az utasok és a BKV járművezetői is. Úgy fest, a főváros nem képes sem foglalkozni, sem megelőzni ezzel egyúttal megvédeni azokat, akik a tömegközlekedésen valamilyen inzultus szemtanúivá válnak. Ha a sofőr letessékeli a fedél nélkülit az a baj, ha viszont nem teszi, akkor gyakran némán és félelemben utaznak a budapestiek. Megkérdeztük a budapestieket...
Úgy tűnik, a BKV vezetők magukra maradtak egy olyan problémával, amiért nem felelősek, nincsenek hozzá eszközeik és nem is feladatuk kezelni a helyzetet, amelynek maguk is elszenvedői – írta a Közlekedési Alkalmazottak Polgári Szakszervezete (KAPSZ), miután hatalmas port kavart, hogy a napokban a 19-es villamos egyik vezetője lezavart a járatról egy utazó hajléktalant.„Takarodjon már lefelé! Összepiszkítja a villamost! Mondom lefelé. Behányok, olyan szaguk van!” – mondta a villamos vezetője, míg letessékelte a hajléktalant. Az esetről egy utas felvételt készített és eljuttatta a sajtóhoz, de ennek folyományaként a BKV is megkezdte az eset kivizsgálását.
A történtek ugyanakkor rávilágítottak arra, hogy mind az utas, mind a járatvezető kiszolgáltatott helyzetben van egy esetleges atrocitás esetén, de már önmagában az is gondokat vet fel, ha nem tartják be az alapvető társadalmi együttélés szabályait, és szagos ruhában, mosdatlanul tartózkodnak az otthontalanok a járatokon. Annyi azonban biztos, hogy amíg Karácsony Gergelyék nem tesznek rendet, nem kezelik valamilyen módon az egyre duzzadó hajléktalanproblémát, addig ez sem fog megoldódni. Már az is egy lépés lenne, ha megtiltanák a fedél nélkülieknek a tömegközlekedésen való életvitelszerű tartózkodást, vagy fürdéshez és tiszta ruhához kötnék az utazást. Vélhetően ez is nehezére esne a Városházának, miután a közterületen való tartózkodást is csak elősegítették eddig.
Mindennaposak a konfliktusok a BKV-járművezetők és a hajléktalanok között a KAPSZ szerint. Mint írták: a járművezetők kedvtelésből nem alázzák meg a társadalom perifériáján élő embereket. A szakszervezet úgy tapasztalja, hogy a hajléktalanok nagy része „agresszív, koszos, büdös, hangos”, és nemcsak az utasokat zavarják, de gyakran beszennyezik a járműveket is: „gyakori, hogy ezek az emberek állapotukból kifolyólag nem tudják visszatartani a vizeletüket, székletüket, beszennyezik a járműveket. A járművet ilyenkor kiveszik a forgalomból, de sokszor az a hajléktalan átszáll a követő járműre és beszennyezi azt is„.
Az érdekképviselet szerint a hajléktalanok esetében „rendszeres, hogy alkoholos állapotuk miatt leesnek az ülésről, balesetet okoznak: ez az alapvető probléma mellett kiemelt teher egy járművezetőnek, hiszen az időigényes és sok papírmunkával járó eljárásban először az ő felelősségét vizsgálják. A konfliktusok mindennaposak: nem hajlandóak leszállni, agresszívek, semmibe veszik kollégáink kéréseit, rendszeresen inzultálják, köpködik a járművezetőket. Ha a hatóságokhoz fordulunk, a fentieken felül órákra megáll a villamosközlekedés is”- írták.
Egyre többször fordul elő, hogy felszállunk egy tömegközlekedési eszközre, ahol egy olyan ember utazik, aki vállalhatatlan szagú öltözékben van, vagy agresszív, részeg. Mit tesz ma a többség ilyen esetben? A Metropolnak Hal Melinda, klinikai szakpszichológus, közgazdász, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) műhelyvezetője válaszolt:
„Ma az emberek többsége elfogad és tolerál mindent. Ilyen helyzetben a többség semmiért nem mer szólni, fél, hogy ő lesz az, akit azzal vádolnak: előítéletei vannak. Az emberek nem tartják etikusnak, hogy szóljanak, azért is, mert attól félnek, hogy végül ők keverednek nem kívánt konfliktusba. Sajnos ott tartunk, hogy már nem merünk szólni nyilvánvalóan rossz vagy káros dolgok miatt, mert úgy gondoljuk, hogy az akkor diszkrimináció, előítélet. Úgy látom, hogy mindez egy valóságtól elrugaszkodott jelenség.”
A fővárosiak gyakran találkoznak mocskos, hangos és agresszív hajléktalanokkal, de ritkán teszik szóvá.
„Félek a járműveken közlekedni, mert tele van hajléktalanokkal és elég koszosak, mocskot hagynak maguk után. Az igazság az, hogy én leszállítanám őket, ha lehet, mert az ember tiszta ruhában van és nem tudja, hogy mibe ül bele...”
„A munkám miatt este vagy hajnalban utazom. Nagyon sokszor pont a hajléktalanok kötnek bele az emberbe. Próbálok minél messzebbre leülni, trágárul beszélnek hozzám, félek. Olyankor más irányba nézek. Legutóbb szerencsém volt, mert egy férfi letessékelte a villamosról a kötekedő hajléktalant.”
„A villamosvezető inkább villamost vezessen, ez inkább rendőrségi feladat lenne. Én nem léphetek közbe az egészségi állapotom miatt, de láttam olyanokat, akiket a rendőrök is óvatosan közelítettek meg.”
„Ha valaki balhézik, legyen az hajléktalan vagy más, szerintem az utasoknak is közbe kell lépni. Nem csak ülni és figyelni félve. Szerintem a járatvezető felelőssége, hogy azon a járművön jól működjenek a dolgok.”
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre