Helyszíni riport: így fogadják az Ukrajnából érkezett menekülteket a magyar határon - Fotók!

A Ripost munkatársai a helyszínen azt tapasztalták, hogy rendezetten, szervezetten és fegyelmezetten fogadják az elcsigázott embereket. Hétfő hajnalban változtattak a fogadás rendjén Beregsuránynál: eddig az ukrán oldalról átlépőket a magyar oldalon rögtön sebtében felhúzott segélyhelyek várták, ám időközben hidegre fordult az idő, így most kisbuszokkal mindenkit beszállítanak Beregsurány központjába.

Legtöbbjüket az ottani iskola tornatermében szállásolják el, de összeállítottak több konténerlakást is, ahol egész családok lakhatnak együtt, amíg nem sikerül valamilyen elhelyezést találni nekik. Aki arra gondol, hogy az ukrán–magyar határon leginkább a két nemzet fiai lépnek át, az téved: minden második érkező más nemzetiségű. Vannak itt franciák, olaszok, etiópok, marokkóiak, ghánaiak, nigériaiak és ki tudja még, hány náció. De beszéltek olyan menekülttel is, aki azeri származású, üzbég nőt vett el feleségül és a csak az oroszok által elismert Donyecki Népköztársasságból menekült el a háború első napján, azóta voltak úton... hétfőn érkeztek a magyar határhoz.

A legtöbben a háború miatt menekülnek, de sok férfi a katonai behívó elől igyekszik Magyarországra, nem akarnak részt venni a fegyveres harcokban. Nincs könnyű dolguk, mert a határ túloldalán az ukránok megpróbálják kiszűrni és feltartóztatni a hadköteles férfiakat. A lap beszélt olyan magyarral, aki még a háború előtt ment ki Ukrajnába üzleti ügyben, és nagyon nehezen engedték vissza a határon.

„A kárpátaljaiak abban reménykednek, hogy hamarosan véget ér a háború és hazatérhetnek. Ők leginkább attól tartanak, hogy közben kifosztják vagy lerombolják otthonaikat. Vagyis, ahogy Beregsurány polgármestere fogalmazott, nem a harcoktól, leginkább az ukrán maffiától félnek. Nem igazán vágytunk mi arra, hogy Beregsurány nevét így ismerje meg ország-világ, de ha már így alakult, megmutatjuk, kik vagyunk: jó magyar emberek, akik segítenek minden rászorulón” – mondta Herka István, a település polgármestere.

És valóban, a segítség ezer helyről érkezik: a segélyszervezetektől kezdve a civilekig mindenféle forrásból, élelmiszertől kezdve a pokrócokig minden hasznos felszereléssel – hol személyautón, hol kisteherautóval.

És hogy kik jönnek segíteni? A környékben lakók, tanítónők, óvónők, a helyi szociális otthon dolgozói, akik leadják a 24 órás műszakot, majd itt veszik fel a munkát, hogy aztán visszatérjenek a munkahelyükre – lényegében pihenés nélkül. Itt vannak a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársai is, úgy tűnt, ők koordinálják a segítségnyújtást – írja a Ripost.