Bejgli, mézeskalács, töltött káposzta - ki nem találnád, honnan erednek ünnepi ételeink!

Halászlé, töltött káposzta, mákos és diós bejgli… Ismerősen csengenek ezek a nevek, ugye? Azonban azt már kevésbé tudjuk, hogy honnan származnak és hogy miért éppen akkor fogyasztjuk ezeket az ételeket.

Együnk halat és sok pénzünk lesz

A karácsony elmaradhatatlan fogása a hal. Mindegy, hogy az halászlé vagy másmilyen halból készült étel formájában kerül az asztalra. Karácsonyi ennivalóink jó része a 19. századból származik, többek között a halászlé is. Néhány évszázaddal ezt megelőzően az adventi időszak böjti időszak volt, ami december 24-ig tartott, az emberek ilyenkor húsvéthoz hasonlóan nem fogyasztottak húsféléket, csak zöldségek, gyümölcsök, tésztafélék és halat, ami nem tartozott a húsok közé. Ebből következik, hogy halat eszünk karácsonykor, emellett egy másik nem vallásos hiedelem ilyenkor azért ettek halat, mert a halpikkelyek a babona szerint sok pénzt ígért.

A törököktől örököltük a töltött káposztát

A töltött káposzta különböző variációi már a XVIII. századtól elterjedtek Magyarországon. A töltött káposzta az oszmán-török konyháról indulva terjedt el. Nálunk a 18. sz.-ban már széles körben kedvelt, de a Ny-dunántúli, felföldi parasztkonyhára csak a 19. sz.-ban vonult be. A hazai tájak töltött káposztája igen különböző, a változatok a csak töltelékből álló, vízben főtt, lé és aprókáposzta nélkül tálalt ételtől a vágott aprókáposzta berántott, gyakran paradicsomos főzelékében úszó burkolatlan kásás húsgombócig terjednek.

Eredetileg patkó alakú volt a bejgli

Azt hogy a bejgli valójában honnan származik, nem tudni pontosan. Egyes források szerint ez az édesség Sziléziából származik és Európában a 14. század óta ismert kalácsfajta. Más források az örményeknek tulajdonítják a bejgli létrejöttét. Ami biztos, hogy ezt a kalácsfélét eredetileg patkó formájúra készítették, ahonnan a neve is származik. A bejgli (németül beugen - meghajlít, mohnbeugel - mákos kifli/bejgli) és az osztrákoknak köszönhetően terjedt el hazánkban a 19. század második felében. Azóta már számos töltelékkel készül ez a finomság.

A karácsonyfára tesszük mindannyiunk kedvenc édességét

A szaloncukor őse (a fondant-cukor, amely túltelített cukoroldatból felfőzéssel készülő, puha, kikristályosított massza) Franciaországból a 14. századból származik, tőlük német bevándorló cukorműves mesterek közvetítésével, a 19. század első harmadában érkezett Magyarországra. Elnevezése onnan származik, hogy a polgári és főúri házakban a szalonban kínálták a vendégeknek ezt az édességet. A szaloncukor kapcsolódik a faállításhoz is, ugyanis a kis tálkákból ez a finomság a fára került fel, azonban elnevezését megtartotta.

Már a 11. században csináltak mézeskalácsot

Talán az egyik legértékesebb alapanyag a világon a méz, ezért nem is csoda, hogy régóta használjuk már ételkészítéshez. A mézeskalácsot először egy 11. századi nürnbergi feljegyzésben említik önállóan - a terület kiváló adottságokkal rendelkezik a méztenyésztésre. A mézeskalácsokat sütőformákkal készítették, amelyeket általában nagy emberek, császárok arcképe díszítette. Később ez az édesség Európa számos pontján elterjedt.