Íme a "digitális én" és miért fontos

Manapság mindenkinek van online személyisége a digitális világban, ahol ugyanúgy megpróbálunk boldogulni, mint a valós élettérben. A különbség azonban az, hogy míg a hétköznapi életben nem tudunk elbújni, hiszen a jól beazonosítható, teljes személyiségünk áll a cselekedeteink mögött, addig az online világban tét nélkül olyan nevet, olyan megjelenést vagy viselkedési formát választhatunk, amilyet csak szeretnénk.

A virtuális maszk

A cyber térben mindenki maszkot tart a személyisége elé, amely nem fedi fel a valós személyiségjegyeket, de lefest egy képet arról, aki a maszk mögött van. Az online identitás gyakorlatilag a felhasználó által létrehozott közösségi én. Vannak fórumok, ahol többnyire mindenki az eredeti nevét és arcképét használja, de az álnevek és az avatarral való vizuális kép megjelenítése is gyakori. Az önmagunkról keltett benyomást kezelni az interneten egészen más feladat, mint a valós világban, és ennek a témának már komoly szakirodalma is van. „Felmerült, hogy online helyzetben a testünk nélkül vagyunk, és talán ezért nem érezni a cselekedetünk súlyát, és könnyebb az anonimitás mögé bújni. Azonban egyre több virtuális környezet található a neten, ahol avatarok formájában »testet« is ölthetünk. És ezzel már tovább is lépünk az online »én« kérdéséről, mivel itt már virtuális »én«-ről beszélhetünk” – fejtegeti Ollé János a Virtuális környezet, virtuális oktatás című könyvében.

Generációk a cybertérben

* A veteránok (1928–1945) idős korban találkoztak először az internettel, nehezen tudnak megbirkózni a digitális társadalom kihívásaival.

* A bébibumm (1946–1964) generáció tagjai életük derekán találkoztak az internettel. A munkavégzésükbe hellyel-közzel beépült, de nem hozott változást.

*Az X-generáció (1965–1980) a hírnöknemzedék. Kamasz- és ifjúkorukban találkoztak az internettel, munkavégzésüket meghatározza, életvitelükben jelen van.

*Az Y-generáció (1981–1994) tagjai gyermekkorukban találkoztak az internettel, ők jelentik a digitális nemzedék első hullámát. Minőségileg új szintet képvisel a hírnöknemzedékhez képest.

*A Z-generáció (1995–2009) az a nemzedék, amely soha nem élt olyan társadalomban, ahol nem volt internet.

Az Y- és Z-generáció gyermekkorban tapasztalta meg a digitális közeget, melynek hatására a személyiségstruktúrák fejlődésével párhuzamosan jöhet létre bennük egy online identitástudat.

Online élet a halál után

Az alabamai Intellitar nevű cég előfizetői létrehozhatják saját maguk avatarját, gyakorlatilag virtuális valójukat, hogy haláluk után is bármikor beszélhessenek velük utódaik. Akik időben gondoskodnak személyiségük, véleményük eltárolásáról, azoknak létrehozzák az intelligens avatarjukat, amely szövegfelolvasóra, mesterséges intelligenciára és animációs technológiákra építve hozza létre online lényüket. Az előfizetőnek egyetlen portrét kell feltöltenie, majd megválaszolni egy előre felállított kérdéssort, és felmondani néhány szöveget. Az alapkérdések után jönnek az alkategóriák, amelyekből az avatar tanul.

Identitás: amit a „Ki vagyok én?” kérdésre válaszolunk.

Online identitás: amit a „Ki szeretnénk lenni?” kérdésre válaszolunk.

Avatarok – és aki mögöttük van