Vadasparkot nyitott egy őz miatt Papp Péter, most az egész ország a csodájára jár

A róka szavait az egész világon ismerik a Kis herceg című regényből: „Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem… Mindörökre felelős vagy azért, amit egyszer megszelídítettél…”. Péter viszont éli is ezt, hiszen három műszakos munkája mellett, szívvel-lélekkel gondozza a hozzá került állatokat, legyen az akár egy vágóhídról megmenekült malac vagy egy elütött őzike – írja a Fanny magazin. 

„A lapátfülei miatt neveztük el”

Péter nem szereti, ha dicsérik. Az pedig, hogy ő maga méltassa saját magát, még távolabb áll tőle. Pedig nem mindennapi történet az övé. Aki idelátogat és megnézi, hogyan élnek itt együtt a java részt sérült állatok, annak bizonyára pozitív példaként fog megmaradni az emlékeiben. Miközben a házigazda megmutatja kertjének lakóit, elmeséli, hogy miként is lett az otthonából vadaspark. 

– Ez a négy telekből álló félhektáros terület már korábban is az enyém volt – meséli. – A vadaspark története azzal kezdődött, hogy 2019-ben a volt feleségemmel rátaláltunk egy őzgidára. Az út mellett feküdt, valaki elütötte és ott hagyta. Szerencsétlennek eltört a felső álkapcsa, az egyik szeme odalett. Elvállalni senki nem akarta az állapota miatt, mondván, hogy nincs rá pénz, kapacitás. Egy-két vadaspark, illetve vadmentő alapítvány azért ellátott minket tanáccsal, hogy mi a teendő, ha mégis életben maradna. A megyei főállatorvos leápolta a sebeit, de mondta, hogy csodát ő sem tud tenni. Egy százalék esélyt sem adtak arra, hogy megérje a másnapot. Lássanak csodát, túlélte az éjszakát, és reggel már kérte a cumit. Viszont őzet nem tarthat csak úgy az ember, vadasparkká kellett nyilváníttatani a területet, ami körülbelül egy 1 éves procedúra volt. Ha mi nem fogadjuk be, akkor egyértelműen elpusztult volna az őzike, vagyis Csacsi, hiszen így neveztük el, a lapátfülei miatt. Szép fokozatosan rendbe jött, bár egészséges sosem lesz. A mai napig kezelésre szorul, folyamatosan kenegetni kell a szemét. A sérült állkapcsa miatt nehezen tud rágni, nem tud legelni, így csak apróra vágott zöldséget, gyümölcsöt, darált takarmányt eszik. Szinte annyit kell vele foglalkozni, mint a kisgyerekekkel.

„Mindenkinek megvan a maga története”

Gyorsan elterjedt az Őzikert híre és évről évre, egyre több lakó csatlakozott. Jelenleg körülbelül 20-22 faj, 150-200 állattal található itt. 

– Hol egy csirke, hol egy nyuszi vagy kacsa, birka csöppent be – meséli. – Például Cocit, a minnesotai törpemalacot megsajnálták a vágóhídon, nem akarták, hogy kolbász legyen belőle és inkább idehozta a gazdája. Heti rendszerességgel megtalálnak valamilyen állattal, de mivel az anyagi lehetőségeim végesek, így nem tudok mindenkit befogadni. Leginkább azokat veszem magamhoz, akiket a környékről hoznak, és akik valamilyen fizikai vagy mentális sérüléssel küzdenek. A legújabb őzet, Zénót június elején fogadtam be. Egy vasárnapi napon telefonáltak, hogy baj van, sérült őzgidát találtak. Időközben kiderült, hogy megvágták kaszával a szeme fölött, elfertőződött a sebe, mert beköpték a legyek. Egyből autóba ültem vele és felutaztam Budapestre, mert ott van olyan állatorvosi kapcsolatom az Érdi Civil Állatmentők Alapítványnak köszönhetően, aki vasárnap este is riasztható. Még aznap este megműtötték és szép lassan rendbejött. Rajta és Csacsin kívül még egy őzikém van, Mini. Épp azon gondolkozom, hogy őt hamarosan visszaengedjük a természetbe. Egyébként már több felépült őzikével így jártunk el, amiben a vadásztársaságok szoktak segíteni. Az őzek mellett, a kutyusnak, cicáknak, bárányoknak, malacoknak is van nevük. Itt mindenkinek megvan a maga története, ezért nincsenek kiemelt kedvencek. Ez ugyanolyan, mint amikor az embernek van két-három gyereke, és természetesen mindegyiket szereti. 

„Az állatokért jött létre ez a hely”

Péter Dunaújvárosban dolgozik három műszakban. Ennek ellenére egyedül látja el a vadaspark fizikai teendőit. Munka közben, a modern technikának köszönhetően a telefonján rá tud pillantani, hogy minden rendben van-e a parkban, és ha szükséges, a szülei intézkednek, akik pár háznyira laknak tőle.

Szintén nagy segítsége Vadász Ágnes barátja, aki jogi területen elengedhetetlen támasza. Ahogy Hír Alexandra és István is önzetlenül támogatják minden téren. Előzetes bejelentkezés után bárki meglátogathatja az Őzikertet, ráadásul ingyen, bár ha szeretné, akkor a becsületkasszán keresztül hozzájárulhat a hely fenntartásához. A közeljövőben pedig alapítványi formában működik tovább a vadaspark mellett.

– Örömmel látom a vendégeket, de ez a hely elsősorban nem az embereknek készült – vallja be. – Ez a hely az állatokért jött létre. Az, hogy be lehet jönni, körül lehet nézni, az csak egy plusz, mert szívesen megmutatom, hogy lehet így is. Olyan ez a park, mint egy falusi udvar, ahol szabadon vannak az állatok. Egyébként minden befogadott nagyon hálás. Nem úgy viselkednek, mint hagyományos esetekben. Sok látogató úgy jön, hogy azt mondja, nagyon fél a kakastól, mert gyerekkorában mindegyik megkergette, vagy minden liba megcsípte. Ezek itt annyira nyugodtak, hogy eszükbe nem jutna ilyesmi. Soha nem volt hasonló sem, hogy akár egy pipi odarontott volna egy kisgyerekhez. A többséget meg is lehet simogatni. Az őzikék különösképpen kedvesek, barátságosak. Hogy miért is csinálom ezt, szavakkal nem lehet kifejezni. Ezt az állatok tekintetéből lehet kiolvasni. Felbecsülhetetlen élmény, amikor leülsz a padra, odajön hozzád egy birka, egy őzike és elkezd nyalogatni. Sokszor fárasztó ez az egész, de az ilyen pillanatokért megéri. Az állatok őszintén tudnak szeretni, és nem csak a kutya vagy macska. Rajtuk kívül is nagyon sok fajta állat van, aki igényli és meghálálja a törődést…