103 évig élt a fővárosban, 104. születésnapján mutatják be halála után megjelent könyvét

Tatár Imre Aranytollas újságíró 103 éves korában, szeptemberben hunyt el, utolsó könyvét születésének 104. évfordulóján, január 9-én mutatják be Találkozások Európával címmel.



Megosztás
Szerző: Z. SZ.
Létrehozva: 2024.01.08.
Tatár Imre főváros Aranytollas Találkozások Európa könyv

Találkozások Európával címmel még megírta és nyomda alá rendezte utolsó kötetét Tatár Imre Aranytollas újságíró, aki születésétől haláláig, 103 éves koráig Budapest lakója volt: a Baross utcában született és a II. kerületben élte utolsó évtizedeit. Lapunk hasábjain már írtunk róla, mint a főváros lelkes rajongójáról, aki a XX. századi fővárosi emlékeknek is szentelt egy kötetet Ködalakok címmel.

Tatár Imre haláláig dolgozott. Fotó: Metropol

Tatár Imre utolsó könyvét születésének 104. évfordulóján, január 9-én délután 5 órakor mutatják be a Magyar Újságírók Országos Szövetségének székházában, ahol családja, barátai és pályatársai emlékeznek majd az aranytollas újságíróra, aki 103 éves korában bekövetkezett haláláig dolgozott. Élete utolsó évtizedében négy könyve is megjelent: az 1956-ban írt naplója Napló '56 címmel, a munkaszolgálat és hadifogság hét évéről szóló kötete Fogságból fogságba címmel, a XX. századi Budapestről, családjáról és kedves helyszíneiről szóló Ködalakok és most a külpolitikai újságírói munkájának nagy pillanatait összefoglaló Találkozások Európával című kötet.

Találkozások Európával - Egy újságíró emlékezik. Fotó: Kiadó

Úgy érzem, most, amikor a szomszédban háború dúl és ismét veszélybe került a világ biztonsága, különösen időszerű ez a visszaemlékezés, ami azokról a nagy államférfiakról és politikusokról, nagy találkozásokról szól, amelyekkel sikerült megelőzni egy harmadik világháború kirobbanását és enyhíteni a hidegháborút

– nyilatkozta lapunknak a szerző még halála előtt, amikor véglegesítette kéziratát. Miután az utolsó esztendőben már rosszul látott, újságíró és történész barátai segítettek neki nyomda alá rendezni a kötetet, szellemileg azonban mindvégig friss maradt, érdekelték a világ dolgai, figyelemmel kísérte a híreket. Nyáron még interjút adott a Sláger Rádiónak a Sláger KULT műsorában. Tatár Imre azon kevesek között van, akik ott voltak a berlini fal megépítésekor és lebontásakor is, tanúja volt annak, amikor Hruscsov bocsánatot kért Titótól, amikor De Gaulle először Moszkvába látogatott 1966-ban, amikor Brezsnyevet vendégül látták Párizsban 1971-ben és Bonnban 1973-ban, végigkísérhette a Helsinki Egyezmény előkészítését és aláírását és tanúja volt annak, amikor Willy Brandt erfurti látogatásakor a keletnémetek áttörték a kordont, hogy láthassák az NSZK népszerű kancellárját. Tatár Imre utolsó könyvében történelmi adalékokkal szolgál, személyes élményeit is felidézve.

Imádta Budapestet

– Minden, ami hangulatos számomra Budapesten, az 1867. és az I. világháború között épült: a Parlament, a belváros, a Duna-part, a Várkert bazár. Szeretem a hidakat is, bár szerintem a régi Erzsébet híd jobban illeszkedett ebbe a gyönyörű összképbe – nyilatkozta a Metropolnak 100 éves korában Tatár Imre. – A ’90-es években a Magyar Nemzet Polgárvilág sorozatában írtam a pesti hordárról, a jegesről, a virágföldárus svábról, és a verklisről, aki embermagasságú hangszekrényt tolva maga előtt két keréken begurult a bérházak udvarába. Én ezektől a korabeli „utcazenészektől” tanultam meg a XIX. századi keringőket, a régi hangulatos nótákat, a háziasszonyok, a szolgálólányok újságpapírba csomagolva dobták le nekik a 2 fillérest – ennek is volt értéke meséli Tatár Imre. – Most van egy szép erkélyem, ahonnan négy kertre látok rá, mondhatni egy liget van előttem. Szeretek nosztalgiázni, esténként kiülök, és énekelni szoktam. Többek között ezt: „Bejárhatod hétszer a világot, ilyen város nincs, mint Budapest!”

 

 









Top hírek





Hírlevél-feliratkozás