Tatár Imre Aranytollas újságíró 103 éves korában, szeptemberben hunyt el, utolsó könyvét születésének 104. évfordulóján, január 9-én mutatják be Találkozások Európával címmel.
Találkozások Európával címmel még megírta és nyomda alá rendezte utolsó kötetét Tatár Imre Aranytollas újságíró, aki születésétől haláláig, 103 éves koráig Budapest lakója volt: a Baross utcában született és a II. kerületben élte utolsó évtizedeit. Lapunk hasábjain már írtunk róla, mint a főváros lelkes rajongójáról, aki a XX. századi fővárosi emlékeknek is szentelt egy kötetet Ködalakok címmel.
Tatár Imre utolsó könyvét születésének 104. évfordulóján, január 9-én délután 5 órakor mutatják be a Magyar Újságírók Országos Szövetségének székházában, ahol családja, barátai és pályatársai emlékeznek majd az aranytollas újságíróra, aki 103 éves korában bekövetkezett haláláig dolgozott. Élete utolsó évtizedében négy könyve is megjelent: az 1956-ban írt naplója Napló '56 címmel, a munkaszolgálat és hadifogság hét évéről szóló kötete Fogságból fogságba címmel, a XX. századi Budapestről, családjáról és kedves helyszíneiről szóló Ködalakok és most a külpolitikai újságírói munkájának nagy pillanatait összefoglaló Találkozások Európával című kötet.
Úgy érzem, most, amikor a szomszédban háború dúl és ismét veszélybe került a világ biztonsága, különösen időszerű ez a visszaemlékezés, ami azokról a nagy államférfiakról és politikusokról, nagy találkozásokról szól, amelyekkel sikerült megelőzni egy harmadik világháború kirobbanását és enyhíteni a hidegháborút
– nyilatkozta lapunknak a szerző még halála előtt, amikor véglegesítette kéziratát. Miután az utolsó esztendőben már rosszul látott, újságíró és történész barátai segítettek neki nyomda alá rendezni a kötetet, szellemileg azonban mindvégig friss maradt, érdekelték a világ dolgai, figyelemmel kísérte a híreket. Nyáron még interjút adott a Sláger Rádiónak a Sláger KULT műsorában. Tatár Imre azon kevesek között van, akik ott voltak a berlini fal megépítésekor és lebontásakor is, tanúja volt annak, amikor Hruscsov bocsánatot kért Titótól, amikor De Gaulle először Moszkvába látogatott 1966-ban, amikor Brezsnyevet vendégül látták Párizsban 1971-ben és Bonnban 1973-ban, végigkísérhette a Helsinki Egyezmény előkészítését és aláírását és tanúja volt annak, amikor Willy Brandt erfurti látogatásakor a keletnémetek áttörték a kordont, hogy láthassák az NSZK népszerű kancellárját. Tatár Imre utolsó könyvében történelmi adalékokkal szolgál, személyes élményeit is felidézve.
– Minden, ami hangulatos számomra Budapesten, az 1867. és az I. világháború között épült: a Parlament, a belváros, a Duna-part, a Várkert bazár. Szeretem a hidakat is, bár szerintem a régi Erzsébet híd jobban illeszkedett ebbe a gyönyörű összképbe – nyilatkozta a Metropolnak 100 éves korában Tatár Imre. – A ’90-es években a Magyar Nemzet Polgárvilág sorozatában írtam a pesti hordárról, a jegesről, a virágföldárus svábról, és a verklisről, aki embermagasságú hangszekrényt tolva maga előtt két keréken begurult a bérházak udvarába. Én ezektől a korabeli „utcazenészektől” tanultam meg a XIX. századi keringőket, a régi hangulatos nótákat, a háziasszonyok, a szolgálólányok újságpapírba csomagolva dobták le nekik a 2 fillérest – ennek is volt értéke meséli Tatár Imre. – Most van egy szép erkélyem, ahonnan négy kertre látok rá, mondhatni egy liget van előttem. Szeretek nosztalgiázni, esténként kiülök, és énekelni szoktam. Többek között ezt: „Bejárhatod hétszer a világot, ilyen város nincs, mint Budapest!”
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre